Azt hiszem, mégis visszatérek az esti bejegyzésekhez, mert ez így nekem nehezen megy. A tegnapi napot tegnap tudom jobban összefoglalni, most már befolyásolja a hangulatomat az, ami ma már megtörtént.
Szóval tegnap, 10. nap. Semmi különös. Reggel bringa, köleskása, tízóraira banán-kiwi turmix vegimilkkel, délben a bejegyzett pompás rakott zöldbab, közben itthoni dolgok, kis takarítás, kis telefon, kis internet. Nem nagyon foglalkoztam konkrétan azzal, hogy most épp életmód-váltok. Tettem amit tudtam és elfogyott a nap. Végre varrogatni is le tudtam ülni és kiszórtam jónéhány fölösleges gyertyacsonkot, papírt, újságot. Képes voltam az Apuról készült fotókat tartalmazó borítékot úgy odébb rakni, hogy nem néztem bele... Lefolytattam az AVE-listán némi levelezést, ami hőbörgéssel indult, egy kedves net-barát miatt nevetésbe fordult és egy hasonló cipőben járó anya keserű soraira pedig kibújt belőlem a vígasztaló optimista. Néha elcsodálkozom, hogyan csinálom ezt (mármint a vígasztalást, bátorítást, erősítést), aztán mindíg rájövök, hogy ezt nem én csinálom, csak eszköz vagyok és ettől boldog leszek és hálás.
Hát ennyi, hullámzó hangulat, részben a kinti szürkeség miatt, 
ami mostmár nyúlósan rátelepedett a lelkemre is - de nem esek kétségbe, mert ez "semmi, semmi, csak egy kis múló roszullét". És bár nagy az ingerenciám, de mégsem adom fel! (De ez már a ma reggel: a mérés eredménye: a leadott 80 dekából visszahíztam 1 kg-ot :-( De nem adom fel: az életemért és Csabiért!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése