2014. január 5., vasárnap

Szemelvények a karácsonyból, visszatekintés

Újabb tapasztalattal lettem gazdagabb: bizony ezt a bloggerkedést még jócskán gyakorolni kell. Pedig még vázlatot is készítettem,hogy milyen témákat akarok az advent ideje alatt kidolgozni, de elszámítottam magam. Nyilván jóval előre kell dolgozni, mert arra nincs idő, hogy a karácsony előtti rohanásban akár csak a mindennapokat naplózzam. Legalábbis nekem - amint ez látható - nem sikerült erre időt szakítani, bármennyire is szerettem volna.
 



Kárpótlásul íme némi visszatekintés, illetve lássuk legalább vázlatosan, ami kimaradt. Hátha jövőre hasznát vesszük.

Elsőként egy nagyon személyes gondolat, amit kolléganőm bíztatására másolok ide egy Skype-on történt magánbeszélgetésünkből némi szövegkörnyezettel együtt:
"Én: - Szóval ennyi. Nekem is van itthon adventi naptáram - idén Csabi gondoskodott róla: megtöltötte a kamrában figyelő aszalványokkal, dióval, vett pár csokit is és néhány idézetet is írt. nagyon jól esik...Ja, 6-án reggel a Csabitól (13 éves!!!!) a következő szövegű cetlit találtam a csomagolópapíron: "Nagyon boldog vagyok, hogy ma el akarsz vinni , hogy lássam az igazi lappföldi Mikulást!"
K.T.: - Ez nem igaz, milyen aranyos!!! Tényleg nagyon jól eshetnek az ilyen szavak!
Én: - Tudod mi a jó benne? Sok kudarcot könyvelhetek el anyaként, nőként, emberként. Fájnak. De hatalmas sikerként élem meg és mindenen átsegít az, hogy időről időre, ilyen kis őszinte szösszenetekből látom, hogy sikerült bennük elültetni valami fontosat. Nem tudom igazán jól megfogalmazni, mi ez... Nem a hit, bár az nagyon fontos, de a klasszikus értelemben vett hit az Istennel való kapcsolatot jelenti. Amire én gondolok az nem ez. Inkább hit egy tündérvilágban, amit át meg átszőnek a mesék, bűvös hangulatok, libbenő fátylak, zizzenő falevelek, árnyak, melyek nem félelmesek, hanem izgalmasan titokzatosak, valami olyan hely, ami nem kívül van, hanem belül, egészen szíved legmélyebb rejtekén, a gyerekkorod emlékeivel, illataival, anyukád cirógató kezének érintésével, az izgalommal, mikor papa a térdén lovagoltatott... valami bűvös hely, ami nélkül az ember nem tud megküzdeni a hétköznapok ezernyi gondjával, bajával, ami nélkül nem bírja az élet megpróbáltatásait - és amit a gyerekek többsége manapság (+-22-25 év) elveszít. Mert kiirtja belőlük a mai világ sok közhelyes túlzó ingere. És ilyenkor megdobban a szívem és elsírom magam a meghatottságtól, hogy érdemes volt, sikerült! (Mondjuk ehhez az is hozzátartozik, hogy jómagam is lesem dec 5-én az eget, hátha tényleg ott porzik a szán... :)
K.T.: - Hát Timi, tényleg csináld a blogodat és ezeket a gyönyörű gondolatokat másold át, mert megéri!!!"

KEDVES KOLLEGINA! KÖSZÖNÖM A BÍZTATÁST, ÁTMÁSOLTAM! :)

Ugye a "csomagolópapír" megvan? Mi megcsináltuk, ahogy írtam, de fél-kudarcba fulladt. eleinte még izgalmasnak találták a gyerekek, pár napig írogattak, ragasztgattak, keresték, hogy kaptak-e üzenetet, de aztán ellustultak. Én magam sem tudtam minden este új üzenetet kitalálni, közben mág arra is figyelve, hogy ha egymásét is elolvassák, nehogy féltékenykedés legyen. A nagyfiamat pedig teljesen hidegen hagyta az egész. De azért jópár üzenet felkerült rá. Egyik morcos délutánra azt tervezem, hogy leszedegetjük, mindenki megkapja az összes cetlijét és egyben elolvassa: hagy töltsön el mindenkit egy kis önbizalom és prémium-öröm.



Találtam egy nagyon gyorsan megvalósítható, nagyon költségkímélő és nagyon hasznos ajándékot is a családnak itt. Közzéteszem, mert jó lesz jövőre is, vagy átdolgozva szülinapra, vagy más családi eseményre. Nagyon jópofa drámajátékok vannak benne - de sajnos az én családom egy része figyelemre sem méltatta. A két kicsivel viszont Szilveszter éjjelén hasznosítottunk néhány ötletet. Nekem a legjobban az tetszett, amikor körbeadtuk a gyertyát és elmondtuk, milyen jótulajdonságokat szeretnénk magunknak. Tovább is fejlesztettük: egy újabb kör arról szólt, mitől szeretnénk szabadulni, a harmadik pedig arról, hogy egymásnak mit ajándékoznánk. elég jó kis önismereti játék. :)
  
Aztán lemaradt a sütipartyról szóló link megosztása is. Azért mégis becsempészem ide, nehogy elfelejtődjön. Meghát egy ilyen jó kis party a barátnőkkel megszervezhető húsvétkor is, vagy (kissé átdolgozva) az anyukákkal farsangkor a gyerekek számára.
Voltak gyertyagyújtások idején újabb mély gondolatok a kicsiktől - sajnos nem jegyeztem le őket rögtön, de egy nagyon megfogott. Megint Ákoskám sziporkázott és azt próbálta megfogalmazni, hogy ha az emberek hitét egy-egy gyertyalángnak tekintjük, akkor addig, amig legalább egyetlen lángocska ég a világon, addig még minden menthető, mert az az egy lángra tudja lobbantani a többit is és újra hinni fognak az emberek. De ha egy lángocska se marad, az baj, mert akkor csak a sötétség lesz. Ezért vigyázzunk a lángocskánkra.
Egyébiránt mindenki örült az ajándékoknak, finomak voltak az ételeink, volt idő punnyadni is játszani is. Részünk volt egy kedves pásztorjátékban is, amiben Ákos napkeleti bölcs volt, Csabi pedig Mihály arkangyal.
Sikerült az öcsém és kedvese számára is elkészítenem végre amit megálmodtam nekik és igen hatásos ajándékok lettek. (Öcsémnek egy "emlékpolc" a szüleinkről, a párjának egy mediterrán fűszerpolcocska - mindkettő vintage-stílusban.
Egy dolog volt csak, ami sehogy sem akart a helyére kerülni: én, vagyis az én kedvem, az én lekem, hangulatom, érzéseim. Egyszerűen nem értem, hogyan létezhet tovább a karácsony a szüleim nélkül.


2014. január 1., szerda

BÚÉK - 2014.

Néhány újévi fogadalommal szeretnék mindenkit köszönteni és arra sarkallni - elsősorban magmat -, hogy változtassunk az életünkön, esetleges rossz szokásainkon!
 
 
 
 
És megragadva az alkalmat, megosztanám azt a videót is, ami ebben az évben az első videó, amit megnéztem, az első facebook-bejelentkezésem alkalmával. Remélem nem csak én tartom valódi elgondolkodtató és pozitív évkezdő történetnek!