Ma nem történt semmi különös. Nincs komolyabb újabb tapasztalat, nincs feltűnő jelenség. Szép csöndesen előkészül a második hét.
Reggel elaludtam, nemhogy az edzést nem sikerült a kívánt időben teljesítenem, de a reggelit sem - bizony itt visszacsúsztam időben a megszokotthoz. Nem baj, nyilván fáradt voltam és szükség volt erre az alvásra. Tekerés és reggeli után aztán be kellett ülnöm a gépbe szemlézni - ma én voltam a vasárnapi soros, de mivel senki nem volt, aki felügyeljen a "kissé" megvadult fiaimra, ám egy kollegina szabadsága miatt a többiek minél korábbra kérték az írnivalójukat, ezért úgy döntöttem, hogy maradok itthon, itthonról szemlézek, de már délelőttől. Sajnos kvázi az egész nap ráment, most végeztem. (Rendes életmódváltónak már rég ágyban lenne a helye!) Dél körül tartottam komolyabb szünetet főzésre. Nagyon finom ebédet csináltunk a fiúkkal, ajánlom mindenkinek, fél óra munka volt az egész, olcsó is, ízletes is, amolyan pizza-féle. Rögtön meg is beszéltük, hogyan fogjuk továbbfejleszteni, esetleg magyarosítani. (A receptet Magdinál találjátok.)
Következő szünet maga az ebéd.
A 3. szünet pedig egy órácska alvás késő délután, az esti híradók előtt.
Csabikám fél-pihenő napot tartott, mert nem csinált edzést és megevett egy csokis mézespuszedlit. Viszont kivasalt - magához képest - egy rakat ruhát. Szegényke meg is égette a kezét :-( Készített magának számítógéppel egy komfortosabb fitnesz-naplót és kiagyalta velem a jövő heti menü ebédjeit.
Édes... Egyik oldalról lázad az egész program ellen, másik oldalról meg igyekszik önuralmat gyakorolni és végigcsinálni. Néha arcpirító, mennyire tud uralkodni magán így gyerekfejjel. Azt hiszem valahol mélyen nagyon bántja, hogy meghízott, valószínűleg csúfolják is érte.
Most, így éjjel 11 tájban néhány kiábrándítóan szürke nap után, amikor nyomasztóan "bezárult az ég" (Olivér fiam fordulata), arról álmodom, hogy egy szép napsütéses és kellemesen meleg kora nyári napon Csabi és én kettesben, vidáman beszélgetve és fitten gyalogolunk valahol a hegyekben, egy erdei ösvényen.... És nagyon-nagyon büszkék vagyunk egymásra és magunkra, hogy képesek voltunk egymást támogatva kitartani és változtatni annyit, hogy egészségesek lehessünk. Inspiráló kép.
 |
| Ez ugyan nem kora nyár és nem is ösvény, de annyira aranyos, hogy muszáj volt ide tenni :-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése