Ma délután a lányom megvette a menyasszonyi ruháját.
12 és fél éves öccse volt a kísérője, és stylist-ja. A ruha olcsóbb volt megvéve, mint bérelve. Kicsit rá kell igazítani és ki kell tisztíttatni, de gyönyörű lesz majd benne :-)
Lehet, hogy izgulnom kéne, meg minden, és megrendültnek, vagy elfogódottnak kellene lennem, de kb. olyan természetességgel veszem a dolgot, mintha azt mondaná: "Anya, elutazom a hétvégére!" ...(Az is természetes volt, hogy adtam neki rá pénzt: nekem éppen van sajnos - bár ne lenne: Apa életbiztosításából a maradék -, neki szüksége van rá. Apa is adna rá, hát vegye ezt amolyan nagyszülői hozzájárulásnak a boldogságához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése