Szombat

Szombat van. Mondhatni szombat volt ma. Még tapogatódzom, még nem mindent értek tisztán - s lehet nem is fogok. Próbálok a megfelelő módon hozzáállni, de ezek gyenge szárnypróbálgatásai még egy kismadárnak. Még nem tudom elhagyni a fészket...

Próbálom úgy szervezni a héten - különösen a hét második felében - a dolgaimat, hogy a szombat felszabaduljon a hétköznapi terhek és teendők alól. Mondhatom, nem könnyű. Szokásaink oly mélyen gyökereznek, s mint a gombafonalak keresztül-kasul behálózzák az időt. Most talán egyszerűbb kéne legyen a készület, hiszen a nap későn bukik le, de mi lesz télen? Jó, jó, meghagyom a holnap gondját a holnapnak.

Furcsa, mennyi eddig észrevétlen akadály merül fel. Az eredeti tervem az volt, hogy még tegnap délután kimosok mindent, estefelé elkészítem a mai ebédet. Csak a kora reggeli piacozás lett volna "kihágás". Nagyon igyekeztem, s próbáltam a Fiúkat is bevonni a dologba: gondoltam közös munka, utána közös séta és közös pihenés. Szombatkezdésnek közös filmnézés (keresztény témájú) és közös ima. Milyen szép is lett volna. Ám dolgozni nagyon nem akartak, én pedig se fizikai, se szóbeli erőszakot nem akartam, hát tettem a dolgom - némi morgással fűszerezve - egyedül. És egyre lehangoltabban. Megint jött a kísértő gondolat: "Persze, ha most lenne egy apjuk, az jó példával járhatna elöl, s neki lenne előttük tekintélye, csak határozottan de kedvesen meg kéne kérdeznie: 'Nem hallottad mit mondott édesanyád?' De nincs." Észbe kaptam, elhessegettem a gondolatot.

Végül csak lejutottunk az esti sétára. Itt aztán Ákosból megint kitört a düh: miért nem biciklizhet inkább? Itt még eldünnyögtem egy halk fohászt - minden meggyőződés nélkül. A düh átcsapott mocskolódásba és hisztibe, feszültté tette az egész sétát, végül hazafelé még össze is verekedtek a Fiúk az utcán.

Ezek nyomán persze az egész esti időbeosztásom elcsúszott, a főzés nem került sorra, örülhettem, hogy viszonylagos tisztaságban köszöntött ránk az este. És persze leültem velük a filmet megnézni (The Perfect Gift) és örültem, hogy tényleg látni szeretnék és nem kell harcolni velük, hogy ne Pókembert vagy G.I.Joe-t vagy Nyolcadik utas:a Halál-t akarjanak nézni. A mai srácok között nem divat az erőszakmentes film. Most, ahogy visszatekintek, hiba volt. Hiba volt, hogy nem voltam határozottabb a közös munkát illetően, hiba volt, hogy a hiszti miatt egyrészt nem hoztam fel azonnal Ákost, másrészt, hogy nem kértem Isten segítségét komolyan. És hiba volt mindezek után leülni velük filmet nézni. A megfelelő lépés talán az lett volna, ha fürdés után azonnal ágyba küldöm őket. Max. imádkozunk együtt, vagy eléneklünk egy éneket és esetleg olvashatnak fél órát. Gyenge voltam már megint.

A mai nap ennek folytatása és egyenes következménye lett.

Reggel későn keltem, szavazásra bocsátottam a reggelit, későn mentem a piacra, csak utána kezdtem főzni, s bár tudtam, hogy most nem az "ünnepi" étel, hanem az ünnepi lelkület lenne a fontos, és bár tudtam, hogy az egyik ebben, a másik abban talál majd kivetnivalót, mégis vagy 1,5 órát főzéssel töltöttem. És még mindig nem imádkoztunk! Aztán ebéd előtt leültünk ismét filmet nézni (nem vagyok biztos benne, hogy ha felolvasnám érdekelné őket a Biblia, de találtam a múlt héten egy egészen jó filmsorozatot, ami végigveszi a Biblia legfontosabb eseményeit.) És még most sem imádkoztunk.

Az ebédet elköltöttük csendben, különösebb beszélgetés, jókedv nélkül. Csak épp egy asztalnál ettünk.

Utána játszóterezni mentek - én is mentem volna velük, de nem vártak meg. Később az eső felkergette őket, leültek játszani, aztán Csabi megint a tv elé huppant. Ákos is huppant és ezen rögtön össze is vesztek: ki hová ülhet és hová nem. Ordenáré szavak fröcsögtek. Nekem pedig már semmihez sem volt kedvem. Csak szomorúan konstatáltam, hogy én hiába akarok velük minőségi időt tölteni - ez őket nem érdekli, nem is tudják mi az. Anya számukra csak a fenntartó-kiszolgáló személyzetet jelenti...

És le kell vonjak végezetül egy komoly tanulságot: a pihenés jó dolog és nagyon fontos. Valóban kell egy nap, amikor nem fulladunk bele a munkába. De ha Istent nem hívjuk meg, akkor a szombat csak egy hétvégi nap és nem Szombat.

Isten nélkül nem ünnep az ünnep.