2014. december 24., szerda

A megtestesülés (elmélkedéseim)

Újabb előásott iromány az "archívumból" - kérlek fogadjátok szeretettel, igazán a mai estére való téma.  Még mielőtt meggyulladnak a gyertyák, délután, amikor remélhetőleg sikerült a gyerekeket is egy kis csendespihenőre rávenni, vagy hajnalban, mielőtt ébredne a család, szánj erre egy negyed órácskát - talán segít ünneplőbe öltöztetni a lelkedet is. 





26.
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27.
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
28.
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29.
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30.
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31.
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
32.
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
33.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
34.
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35.
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36.
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
37.
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38.
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
39.
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40.
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41.
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42.
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43.
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44.
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45.
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46.
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47.
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48.
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49.
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
50.
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
51.
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52.
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53.
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54.
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
55.
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!”
/Lukács 1,26-55/

Néhány éve adventben egy hétvégét a Manrézában tölthettem (jezsuita lelkigyakorlatos ház, gyönyörű környéken, Pilisszentkereszt-Dobogókőn), ahol a fenti szentírási részletet kaptam elmélkedésre.
Eleinte nem tudtam vele mit kezdeni, elolvastam tízszer, hússzor, nem jutottam semmire. Feladtam. Csak ültem, bámultam magam elé és teljesen üresfejűnek, ostobának éreztem magam... Finoman szólva nem voltam boldog.
És ekkor megjelent egy gondolat... Majd a többi...

Első olvasatra talán úgy tűnik, Mária vitatkozik az angyallal (Lk 1,34), de valójában már itt beleegyezik, elfogadja Isten akaratát, hiszen úgy kérdez vissza: „Mimódon lesz ez,...?”

Milyen súlyos a nők, asszonyok helyzete, felelőssége: nézd a Lk 1,38-at! Egy nő szaván fordul a világ sorsa. Ahogy a bűnbe is egy nő beleegyező szavára/tettére esett az emberiség, úgy a Megváltás is a nő beleegyező szavával indul. Az egyik a Sátánnak hajt fejet, a másik Istennek.
Igaz ugyan, hogy Éva a bűnbeesés előtti percekben még nem tudta, mi a jó és mi a rossz (szerintem még ma sem...), de kapott Istentől egy, azaz egyetlen egy tilalmat, s a megszegéséhez fűződő ígéretet (1Móz 2,16-17).
Mária pedig egy „felkérést” és a hozzáfűződő ígéretet kapja (Lk 1,31-33).
S válaszol a Lk 1,38-ban. Ez a válasz alázat, engedelmesség, hagyni, hogy az Úr tegyen velem, amit csak akar. Ráfeküdni Isten akaratára, mint nyáron a Balaton vizére és hagyni, hogy ringasson – bizalommal. Mind tudjuk, ez nagyon nehéz, nagy tettet visz véghez, aki ezt megteszi, mert elengedi az ego-ját.

És Jézus?
Az Ő alázata, beleegyezése?
Az a piciny megfogant magzat, aki már fogantatása pillanatában halálra, kínhalálra volt ítélve??!! Nem igaz, hogy Neki könnyű volt! Ő kiüresítette magát és emberré lett!!! Az éhség, a fáradtság ugyanúgy gyötörte, kétségeket, félelmet ugyanúgy ismert, mint én! A kín, a fájdalom, ugyanolyan borzalom volt a számára, sőt! Mert az elméjével tudott mindent előre, de mivel emberré lett, emberi érzésekkel telt meg!! Élő ember soha nem fogja tudni felfogni Krisztus dupla áldozatát: a kereszthalált, de előtte a megtestesülést.


(Kint már órák óta szakadt a hó. A háztól csak néhány lépés az erdő, igazi mesebeli tájjá változott. Gondolataim megrekedtek, elkalandoztak, nagyon kikívánkoztam. Felöltöztem tehát és kimentem sétálni. Bibliámat persze vittem magammal, hiszen nem kirándulni, hanem elmélkedni jöttem. Aki ismer, tudja mennyire félek az eltévedéstől, hogy utamat vesztem – jelképesen és valósan is. A hó pedig vastagon, puhán és vakítóan befedte a gyalogösvényt. Csak sejteni lehetett, merre kanyarog. Mégis nekivágtam. Eljutottam a kilátóhoz. A korlátnál állva bámultam le a mélységbe. Illetve bámultam volna, de a sűrű hóesés szinte ködbe vonta a fákat, alig néhány méterre lehetett ellátni. Azontúl a puha, fehér, néma, időtlen semmi volt csak érzékelhető. És itt megint jöttek a gondolatok.)

Lk 1,38 – amint ezt Mária kimondta, ugyanúgy megrendült az Ég és a Föld, mint Jézus halálakor. Ez a Fogantatás pillanata, a Megtestesülés pillanata, s mivel Ő (Jézus) időn kívül, örök jelenben él ezért abban a pillanatban rászakadt mind a 33 év összes testi-lelki kínjával. Utána ez talán elcsendesült, ahogy emberré lett, de az a pillanat irtóztató lehetett. Ha nem sűrűsödött volna bele minden kín, akkor is hatalmas súlyú pillanat az Ő számára.
Míg az imént még maga volt a Teremtés, az Ige, az Atyával egy, addig most egy szempillantás alatt a világ legmagányosabbja lett: kiszakadva az Atyából, a Mennyből, emberként megtestesülve a földön, de az emberek közt mégis magányosan, egyedülisége, hatalmas felelőssége, s ellenfele ravaszságának és erejének, ugyanakkor saját emberi esendőségének tudatában. Zuhanva a Mindenből a Semmibe, abban a pillanatnál is rövidebb mégis gyötrően hosszú időszakban csak a semmit tapasztalva: a mennyei biztonságot már nem, a földi stabilitást még nem érzékelve. Emberi ésszel felfoghatatlan áldozat már ez is.

Lk 1,41-45 Erzsébettel ugyanaz történik, mint néha velem: nem ő beszél, hanem Valaki Más általa. Ő csak száj, nyelv, amely a szavakat formálja, csak eszköz.
Eszköz Erzsébet és Zakariás, ők hozzák világra Jánost, s az ő példájukat veszi bizonyságul Máriának Gábriel (Lk 1,36). Eszköz Keresztelő Szt. János, mert ő azt, aki az Úr útját készíti (Lk 1,76).
Amint eszköz Mária és József is, bár ugyanakkor cselekvőtársai is az Úrnak a megváltásban. Boldogító paradoxon: bár az Úr egymaga bármit megtehet, hiszen semmi sem lehetetlen őnéki (Lk 1,37), mégis társául emeli azt, aki hajlandó engedelmeskedni. Társai lehetünk a Teremtésben és a Megváltásban. Hiszen aki elfogadja Krisztust és hisz Őbenne, annak szívében újra megszületik, újra megtestesül az Úr!!

És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.” (Lk 1,45 )
Ez bármelyikünkre igaz, bár itt Máriára vonatkozik, mert aki hisz, az megtapasztalja saját kis életében, hogy az Úr betartja ígéreteit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése