Én, Pán Péter

Miséről hazatérve, vacsora után a fiúk természetesen filmet akartak nézni (Télapu 3., Gyilkos sorok, Lopott idő - ilyen kis lélekemelő nyalánkságok jutottak elsőre eszükbe). Én az arany középutat keresve míg fürödtek, gyorsan ránéztem a Portra: hátha akad valami Adventkor is elfogadható családi mozi a tévében. A Universal Chanel-en vetítik az Én, Pán Pétert. De nekünk nincs UC - az előzetes után gondoltam megpróbálom, hátha fent van a neten. S lám, igen. Hát akkor: forró csoki, pillecukor, párnák és MOZIIII!!!!

Nem nagyon írtam még róla, mert nem tudom, hogyan kéne jól: legkisebb gyermekem Ákos, nagyon nagy sebeket hordoz magában. S hogy ezek a sebek ne fájjanak annyira, próbál gyógyírt találni, de szegény mindig melléfog. Pillanatnyi örömöket keres, mert azt hiszi talán, hogy ki tudja őket nyújtani a pillanaton túlra... Mikor ráeszmél, hogy hibázott, megpróbálja becsapni önmagát - és minket. Ha szembesül magával és tetteivel, dühöngeni kezd - hiszen (gondolom) neki sem tetszik amit lát: szeretne igazi jófiú lenni, de nem tudja hogyan kezdjen hozzá. A szíve csordultig van szeretettel, törődéssel, gondoskodással - és szenvedéssel, dühhel, keserűséggel, kétségbeeséssel. Amikor dühös kiabál, tör-zúz, szavaiban vagdalkozik: próbál bűnbakot találni, aki felelőssé tehető kínjaiért. 

Még csak 10 éves, s máris szinte mindent elveszített, amit mi emberek egy élet alatt el szoktunk veszíteni. Beleszületett egy teljes családba: apa, anya, testvérek, a szomszéd házban nagyszülők. Ő nem látta, nem tapasztalta, hogy apa és anya között valami nincs rendben. Nem tapasztalta, hogy apa néha furcsa. 

Aztán egy nap apa nem jött haza a munkából. És másnap sem. És harmadnap sem. Egyre ritkábban találkoztak. Apa visszaköltözött a nagyihoz a város másik végére, nagyon messze. Vajon miért? Ki tehet róla? És mikor jön újra haza, és lesznek újra barátok anyuval? 

Telt, múlt az idő, valahogy nagymamával a szomszédból, egyre kevesebbet találkoztak - pedig olyan jó volt vele játszani és annyi mókát tudott. Aztán nagyon sokáig nem látták egymást, és egy nap, karácsonykor talán, végre meglátogatták a mamát. Ágyban feküdt és olyan csúnya volt... És egy este anyu azt mondta nagyon szomorúan, hogy nagymama elment az Istenhez. És azt is mondta anya, hogy ilyenkor azért szokás gyertyát gyújtani, mert a gyertyák lobogó fénye segít a léleknek felemelkedni a földről. Akkor ő és a kisebbik bátyja pár perc alatt rengeteg gyertyát s mécsest hoztak az asztalra és mind meg kellett gyújtani - hogy maminak könnyebb legyen...

Megint eltelt egy kis idő és egy reggel, nyaralásból haza felé készülődve benyitott nagyapja szobájába, hogy reggelizni hívja. És csodálkozva látta, hogy "nagypapa alszik a földön"! Eltelt egy év, néhányszor elment meglátogatni nagypapát  a kórházba, és beszélgettek, mi minden lesz majd, mikor papa meggyógyul és újra erős lesz. Aztán elment nagypapa temetésére...

A nagyik meg szoktak halni, így apa anyukája is meghalt. Karácsonykor még látta: apa betuszkolta a szobába, ahol mama feküdt, hogy köszönjön neki - olyan furcsa volt, csúnya ő is, meg sem lehetett ismerni. És beszélni se tudott rendesen...

Az alkohol méreg, az emberek betegek lesznek és aztán meghalnak, ha túl sok alkoholt isznak, meg akkor is ha cigiznek. Nagypapa is cigizett. Apu is cigizik. Meg iszik is. Alkoholt. 

Apa az iskolai szünetben elvitte a nyaralóba, ahol akkor a nagypapával nyaraltak. Apa összeesett ott. Ketten voltak csak. De apa nem ivott alkoholt... csak valami mást... ez biztos. Meg mondott furcsa dolgokat is. Amik nagyon fájtak. 

Valami rossz történik.

A film egyik jelenetében, a kis Peter dühöngve töri, tépi saját színdarabja díszleteit, kellékeit és közben kiabál, hogy őt mindig becsapják! Még a naplóját is összetépi, amibe a színdarabhoz írta a gondolatait. Ákos megkérdezte: - Mit csinál? 

- Tör-zúz kicsim, mert fél, mert kétségbe van esve, hogy elveszítheti a mamáját, tehetetlen és ezért dühös. Haragszik az életre.

Ákos rám nézett (Csabim is lopva, de az ő szemében az volt: "Mit csinálsz, anya?"), majd sóhajtott egy kicsit, halkan és hozzám bújt. 

A végén megkérdeztem: - Na milyen volt? Tetszett? 

Jó - mondta ő, visszabújt - és elaludt...