Ma "csak" egy kis lelki ráhangoló gondolathoz, néhány mondathoz van kedvem, de ezt mindenképpen meg akarom osztani. Nem a saját gondolataim, de mélységesen egyetértek. Pilinszky János tollából valóak, s "Az ünnep angyala" című rövidke novellában olvashatóak:
"Az öregasszony letérdepelt a tündöklő templomhajóban s úgy érezte, napsütésben térdepel. Nem volt idő. A hétköznapok jönnek-mennek, de századok se mozdulnak az ünnepek állócsillaga alatt. S ebben az időtlenségben együtt volt minden: öregség és gyermekkor, minden, ami elveszett, és az is, ami vele maradt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése