Ákosom hite

Baráti házaspár, gyönyörű öt gyermekkel - hatodik már a pociban! A legidősebb lányka szülés közbeni trauma nyomán kerekesszékhez kötve, beszédközpontja sérült. Amúgy csodálatos gyermek: ragyogó szemeiből árad a boldogság, tele van szeretettel, s ugyanúgy töri szép fejecskéjét a gyermeki csínyeken, mint egészséges testvérkéi.  Okos, értelmes, sugárzó egyéniség. Ákos fiammal már születése óta ismerik egymást, együtt járnak hittanra, ha az Isten is úgy akarja, a tanév végén elsőáldozók leszenek.

Pénteken hittan után kicsit beszélgettem anyukával, közben Ákos szórakoztatta a kocsiba már bepakolt gyerekeket. Hazafelé séta közben aztán megeredt a nyelve:

- Luca nagyon nevetett rajtam... Tudod anyu, nekik sokkal jobb. Azoknak az embereknek, akik vakok, vagy süketek (bocsánat, így mondta, persze a siketekre gondolt), vagy akik némák, vagy kerekesszékben vannak és nem tudnak rendesen mozogni - nekik sokkal jobb mint nekünk, mint az ilyen erő-izom-tejet-iszom embereknek!

Döbbenten néztem rá, nem értettem még, hogy mit akar ebből kihozni, de ahogy rákérdeztem, az jelzésként hatott számára, hogy figyelek és érdekel amit mond, így aztán egyre lelkesebben beszélt, s megállíthatlanul dőlt belőle a szó:

- Nekik sokkal jobb, mert ők igazán boldogok, mert igazán hisznek az Istenben és tele vannak jósággal, nem úgy, mint mi, mint az ilyen erő-izom-tejet-iszom emberek, mert mi csak tettetjük a vidámságot, meg hogy hiszünk Istenben, mi csak tettetjük! Mindenki, aki egészséges, te is anyu (uppsz!) meg én is, meg mindenki!! De ők, akik nem tudnak hallani vagy látni, vagy mozogni, ők nem tettetik! Ők igazán boldogok. Nekik tiszta a lelkük! Mert ők tudják, hogy meg fogja őket gyógyítani az Isten! Ők tudják, igen! És azt is tudják, hogy ha nem most, amikor szeretnék, egyszer akkor is mindegyiküket meggyógyítja az Isten! És tudod mikor? Amikor majd eljön megint Jézus! Mert majd eljön ember képében az Isten és meggyógyít majd akkor mindenkit, aki süket, meg vak, meg aki kerekesszékes!! És ők ezt igaziból tudják, azért jobbak.

Mert tudod, nekik igazán tiszta a szívük meg a lelkük, mert ők ezt tudják! De a miénk az nem, a mi lelkünk már bemocskolódott, akik egészségesek vagyunk, mert csak azt gondoljuk, hogy ez kell meg az, meg mindenféle.

Én ezt hallottam egyszer valahol és már akkor tudtam, hogy ebből csinálok egy kis előadást és előadom neked anya, tudod?

Nekik tiszta a lelkük és tudják, hogy eljön Jézus.

(Levegőt nem kaptam a döbbenettől. Ákosom 9 (!) éves. )

3 gesztenyefa

Kivágtak 3 egészséges vadgesztenyefát. Miért? 

Lakótelepen lakunk a város szélén. Amikor másodszor ideköltöztem (itt éltem gyerekkorom jelentős részét, aztán elindultam a "nagyvilágba", s végül két gyerekkel itt vettem lakást), csendes alvóváros volt. Kicsit kopott, kicsit kieső - de volt ebben jó is: a nyugalom. Itt le lehetett engedni a gyerekeket egyedül a játszótérre, nem tévedtünk el és nem kellett idegenektől tartani.

Aztán egy nap megjelentek a munkagépek és letarolták a szomszédos benzinkutat, az Autóklub és a szerviz épületeit, udvarát. Eltörölték a föld színéről a sportpályákat (foci és tenisz, kiszolgálóépülettel). Csúnya palánkot húztak utóbbi köré - amit igen gyorsan megtaláltak a graffitisek és a vandálok, akik rendszeresen beszakították, kidöntötték. 

A palánk mellett kényelmetlen gyalogút vezetett, amely az összetört kandelábereknek köszönhetően éjszaka igencsak sötét volt. Ám a gyalogút másik oldalán a gyomok és ecetfák között ott nyújtózkodott még néhány almafa a réges-régi gyümölcsös emlékeként. Pici, férges termést hoztak, de mégiscsak gyümölcsfák voltak. 

Köztük ágbogas vadrózsabokrok, melyeken ősszel - idén ősszel különösen sok - csipkebogyó piroslott. Az elvadult zöldben egész nyáron virított a piros pipacs, lila papsajtmályva és az égszínkék mezei katáng. Eső után egész csigacsaládok keresztezték utunkat - mi a gyerekekkel különös óvatossággal jártunk köztük.

A gyalogút végén fiatal diófa, s a kanyaron túl 3 gyönyörű vadgesztenyefa terebélyesedett. Szeptemberi vasárnapokon, miséről jövet itt mindig megálltunk összegyűjteni a szép, fényes, vörösbarna gesztenyéket. Többnyire nem is csináltunk belőlük semmit, csak gyönyörködtünk bennük...Szorongattuk a markunkban - jó volt, ahogy a síma, gömbölyű termés a tenyerünkbe simult. A legkisebbik vadgesztenyefát különösen szerettem, - ki tudja miért - mindig köszöntem neki elhaladtamban, sőt sokszor meg is álltam, hogy megöleljem. 

A gyalogút és a palánk, meg az aluljáró amihez vezettek, csúnya volt és lehangoló, de a kis darabka természet, ami itt tenyészett mégis nap mint nap átmelegítette a szívemet. Egyszer vörösbegyet is láttam a csipkebogyó ágai közt ugrálni!

Aztán egy nap megint megjelentek a munkagépek és feldúlták a lakótelep innenső végét. Hol lezárták a gyalogutat, és másfelé tereltek minket, hol újra megnyitották. Egyik reggel lelakatolt kaput találtam előtte. Nagy kerülővel, építési területen át botorkálva jutottam csak el a túlsó végéhez, hogy lemehessek az aluljáróba. És a szívem összeszorult attól, amit láttam: a gesztenyefák ágait nagy motorosfűrészekkel tőből vágták le a munkások. Másnapra csak a tönkök maradtak: szemmel láthatóan erős, egészséges volt mind a három fa. Két napra rá a fiatal diófa is eltűnt...

Ma a helyükön és a sportpálya helyén hatalmas munkagödör, mélyén markológépek tépik a talajt, más részén a föld alá vezető lépcsők épülnek: készül a 4-es metró végállomása... Nagyszabású fejlesztés, modernizálás folyik, ettől lesz élhetőbb, használhatóbb a város. Ez környezetvédelmi kérdés is, hiszen így lehetőséget adunk az agglomerációból érkező autósoknak, hogy a járművet itt, a város szélén letéve korszerű, gyors közlekedési eszközzel juthassanak el uticéljukig!

Ja,... hogy közben fákat pusztítunk ki, madárkák élőhelyét, mert útban vannak? Na mondd már! Mit számít 3 vadgesztenyefa?