Kakaós csiga :-)

forrás: http://sutesfozesfortelyaireceptjei.network.hu/

Hmmm.... egy jó kis kakaós csiga!... Frissen sült, langyos a közepe, illatozik és olvadt csokival ken össze tányért, ujjakat és arcot... Jaj, micsoda gyönyörűségeket is talált ki nekünk a Teremtő!

Hmmm... egy édes kiskamasz!... Éppen felnövőben lévő lovagias férfipalánta, a mellye közepiben szerető szív, telve segítőkészséggel és a vággyal, hogy szeretetét ki is fejezze akár kisebb-nagyobb meglepikkel, kreatív és bátor... Jaj, micsoda gyönyörűségeket is talál ki nekünk a Teremtő!

Május 2-a volt, többszörös ünnep előestéje/délutánja: másnap anyák napja és az én születés-illetve névnapom. (Igen, képes voltam a saját névnapomon születni, ezért tudom, hogy mikor van a névnapom. Ha meg megkérdik, mikor van a szülinapom, szoktam mondani, hogy nézd meg a naptárban, mert gyárilag bele van írva ;-) ) Nem sok előkészület folyt egyébként: Ákosom az apukájánál, aztán a bátyjánál, ahonnan majd Petra lányomék hozzák haza délután egy torta kíséretében, számítottam még öcsémékre és ennyi. Szolíd, zártkörű rendezvény lesz, anyagiakra tekintettel különösebb vendéglátás nélkül. 

A napot a gyülekezetben töltöttem, estefelé jöttem csak haza (ez gond nélkül megoldható, ha csak Csabim van itthon: engedélyt kaptam az egésznapos eltávra.) 

Szinte még be sem léptem az ajtón, Csabi máris elémpenderült és egy tál kissé híg tésztát dugott az orrom alá, melyből egyik kezét igyekezett kioperálni, de a massza nyúlós-ragadós pókhálóként tapadt rá. (Ez egyébként jó jel, tekintve, hogy kelttészta készült.) "Ez így már jó, ha élesztős tészta?" - kérdezte ő (vagy valami ilyesmit, már nem emlékszem rá szószerint). 

Ööö... hagy vegyem le a cipőmet, meg mossak kezet, okés? (Te Úristen, mit művel ez gyerek???!)

A konyhában kellemes disznóól képe fogadott - de ez egy kor alatt (vagy bizonyos mennyiségű tapasztalat hiányában?) normális, ezért megjegyzés nélkül kötöttem kötényt. 

"Mutasd azt a tésztát! Ühümm, jó lesz ez, nézd milyen szép hólyagos, de még nagyon ragad, kell még bele kicsi liszt" - és már mutattam is, gyúrtam, dagasztottam - közben teljes Planetáriummá változott a konyha, tekintettel arra, hogy néhány hete valószínűleg sikerült némi csontrepedésre szert tennem a kezemben egy ügyefogyott esés alkalmával. Ő pedig rögtön magyarázatba kezdett, hogy kedve szottyant egy kis kakaóscsigára, és gondolta én is örülnék egy ilyen meglepinek, hogy frissen sült sütivel vár haza, és a neten keresett rá jónak tűnő receptet és pontosan kimért mindent, és... és... és...

(Nagyon édes volt, ahogy komolyan magyarázta a lépéseket :-) )

forrás: http://olvasozsak.blogspot.hu/

Azért én gonosz módon rákérdeztem, hogyha meglepinek szánta, akkor miért nem látott hozzá korábban, hiszen a tésztának azért 1 óra kell, hogy szépen megkeljen, meg az összeállítás, meg a sütés... 

"Aludtam." - mondta ő picit pironkodva, de  teljesen magától értetődően. (Megzabálom egyszer! Az én édes kis mormotám! Hihetetlen alvókája van! Pici korában az ebéd utáni alvásból volt hogy fél 6-kor(!) úgy kellett felrázni, hogy Csabikám, mindjárt vacsoraidő van, kéne még játszani is ma!)

Mindeközben azért lopva jobban szemrevételeztem a konyhai katasztrófaállapot elemeit: kétes tisztaságú (ez az én bűnöm) tepsi a tiszta terítővel letakart asztalon, vastag lisztréteg a kredencen, és minden ott álló tárgyon, vékonyabb a padlón, némi ragacsosra száradt tojásmaradék kicsit odébb a tűzhely mellett, edényhegy a mosogatóban, egy tojástól maszatos tálka, egy másik tésztaragacsos tál... Na erre azért rákérdeztem. A válasz: "Hát abban gyúrtam. Ebben meg keleszteni akartam..." (Nem bírom, ezen még most is nevetnem kell, annyira aranyos volt!!!) 

No végül kialakult a tészta, megnézte, megtapogatta, láttam az arcán, hogy beírja a memóriába, milyen a jó állag, letakartuk, melegre tettük és én be lettem küldve pihenni. Ő pedig szorgoskodott tovább. Készült a töltelék, nyúlt a tészta a deszkán, ment minden, ahogy mennie kell, ügyes kissrác az én Csabim, és jó is lesz ez a kis kakaóscsiga. Bár mire elkészül, már túl leszünk az estén is, de hát néha lehet "bűnözni" egy kis éjszakai nasival. (Ha csak néha lenne...) 

Finom illatok szálltak, egyszercsak megjelent egy tányér frissen sült csigával. Hmmm... finom... jó... lehet, egy kicsit több cukor mehet bele legközelebb (A recept valószínüleg jó volt, de mi családilag mindíg eleve lefaragunk az előírt cukormennyiségekből, és többnyire teljesen jól tesszük. Ezt a receptet azonban úgy tűnik normális ember írta, és kellett volna bele a meghatározott cukormennyiség, de sebaj, megszórtuk porcukorral.) 

Én olvasgattam, vagy nem is tudom már mivel elvoltam itt bent a szobában, ő ment vissza a "pékműhelybe". Nem sokára újabb adagot hozott, majd újra eltűnt. Amikor legközelebb előkerült megkérdeztem, mit csinál még ennyi ideig. "Hát sütök." - mondta ő. 

Végül kiderült: 5 teljes tepsi kakaóscsiga készült az éjszaka folyamán! Másnap délelőtt a következő utómunkálatokat kellett elvégezni a család érkezése előtt:

1. Elmosogatni a különböző tálakat, tepsiket, kanalakat, kenőket és egyéb eszközöket.
2. Lesúrolni a kredencről a rászáradt tojásmaradékot.
3. Kisúrolni a mosogatóból a belekötött tésztamaradékot.
4. Felseperni és felmosni a konyhakőről a lisztet, kakaót, porcukrot és tojást.
5. Lecserélni az abroszt az asztalon.
6. Lesikálni a tűzhelyet.
7. Felseperni és felmosni az előszobából és a nappali padlójáról a mezíttalpra tapadva széthordott lisztet, kakaót és morzsát.

"Kicsit" bosszankodtam, annál is inkább, mert eme utómunkálatokba enyhén megcsúszva kapcsolódott be a Drága Gyermek fent említett jó alvókának köszönhetően, miközben én már péntek délután tökéletesen kitakarítottam és rendbetettem a lakást. De azzal vígasztaltam magam, hogy azért legalább van mivel megkínálni az érkezőket, hiszen 5 tepsi kakaóscsiga nem kis mennyiség.

Délután aztán szépen sorban be is állított a család apraja-nagyja, és én többször súgtam Csabinak, hogy hozza be a csigákat. Csabi nem mozdult.

Ismét bosszankodtam kicsit és kimentem a konyhába a tálért, hogy végre megkínálhassam valamivel öcséméket. 

Néztem. 

Becsuktam a szememet, aztán újra kinyitottam, hátha csak optikai csalódás volt. 

Nem.

Nem az volt.

A tálon, aminek púpozva kellet volna lennie, néhány szikkadt kakaóscsiga árválkodott. Na jó, elnasiztunk az éjjel vagy egy tepsire valót, én még az ágyban is elmajszoltam egyet, de hol a többi?????? Csabi?! Hol a süti? 

"Hol lenne? A hasamban."

Hmmm.... anyaság! Izgalmas, kalandos, mosollyal és könnyel telve, felejthetetlen pillanatokkal, szívmelengető gyermeki meglepikkel, és a Tökéletes Szeretet felvillanásaival megmutatva, hová is törekszünk, milyen is lehet a Mennyország... Jaj, micsoda gyönyörűségeket is talált ki nekünk a Teremtő!