Ajándék Csabitól

Tegnap.
Vasárnap délelőtt - lustálkodás, előző nap kiheverése (hogy mit kellett kiheverni, azt majd egy köv. bejegyzésben).
Ülök a gépnél, Ákos a játszótéren, Csabi a kanapén a kezéhez nőtt telefonnal.
"Elvileg küldtem egy üzit fészen..." - mondja ő.
"Aha... Nem látom..." - mondom én.
"Várjá...Mingyá újraküldöm... Na most?" - mongya mondja ő.
"Megvan... Nézem." - mondom én.

Giccses kép könnyező nőről, ronda, kusza lapon. Nem baj, ha küldte, fontos.
Olvasom.
Döbbenek.
Könnyezem.
Köszönöm.
Puszilom.
"Nagyon szép... És a legszebb, hogy tőled kaptam..." - mondom én, lehajolva, megpuszilva.
Feláll, nyakamba csimpaszkodik. Szorosan megölel.
"Adok zsepit" - mondja ő.

***

Íme a szösszenet, amit küldött - zsepit készíts!

Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok" - mondta neki.
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta: "Nem is fogod soha megérteni." 

Később a fiú az apját kérdezte meg: "Miért tűnik úgy, hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott. 

A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte: "Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: 

"Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.

Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét, 

de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti. Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét.

Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba.

És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá. Hogy mindent el tudjon viselni.Ahhoz a könnyhöz joga van.

Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.

Az asszony szépsége nem a ruhában van melyet hord. Nem az alakjába nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik.

/R. Revesa: Anya könnye /

(Nagyon szeretem a fiamat...)