Néhány héttel ezelőtt Zugligetben voltam Istentiszteleten. A prédikáció alapigéje Jób22:21-30 volt, mely szakasz Isten ígéretét tartalmazza. Kinyitottam a kezemben lévő Szentírást (Szt. Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Bp. 2004.) és a következő szöveget olvastam a megadott helyen, illetőleg a 30. versben:
"az ártatlan megszabadul, megmenekül keze tisztasága miatt."
Megszoktam már, hogy különböző fordításokban néha egyes szavak eltérnek, vagy más a szórend, ezen nem akadok fenn. De most valami rossz érzés kezdett erőt venni rajtam: itt nem egyszerűen eltérő szórendről van szó! Teljesen mást hallok, a Károli-féle fordítás így hangzik:
"megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabdul meg az."
Ez komoly értelmezésbeli különbnségre ad lehetőséget! Itt ha a Károli fordítást veszem alapnak (márpedig azt kell, hogy vegyem) akkor a katolikus szöveg - megkockáztatom -, hamis. Pont a lényeg vész el általa. Mert amíg - szerintem - Károlinál arról olvashatuk, hogy a bűnösön segít a közbenjáró imádság, addig a katolikus szöveg kvázi önmegváltásról szól és a bűnös kárhozatáról. Márpedig ki nem bűnös közöttünk? Vajon miért akar az Egyház még ma is félelemben tartani minket? És vajon hány helyen találhatunk még hasonló... hogy is mondjam... eltérést? Azt gonddolná az ember, hogy ha felnyitja a Bibliát, ott megtalálja az Igazságot. De melyiket?
Miközben ezt a felismerést tettem, az igehirdető arról beszélt, hogy Jézus azért áll az ajtó előtt (Jel3:20), mert a a bűn elzárja azt, s ezért nem jut beljebb. Ha ki akarom nyitni előtte az ajtót, akkor nem szelektálhatok az igazságok között, hogy mit fogadok el és mit nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése