Tegnap az esti miséken meggyújtották az első gyertyákat. Kinyílt a varázslatos mesekönyv, kezdődik a csoda. Minden évben ugyanaz és mégis minden évben kicsit más. Az én lelkemben ennek az első gyertyának a fellobbanásakor elkezd szállingózni a hó... Mise után a nyitott templomajtón át fény özönlik a téli este sötétjébe. Ahogy kilépünk és feltekintünk, kavargó hópihék tánca kápráztat el. Az elektromos kandeláberek helyén régimódi utcai olajlámpások pislognak. A lakótelep házai helyett nyeregtetős, színes házacskák szegélyezik az utcát, ahol lovasszánok csilingelnek. Hölgyek sietnek prémes kabátkában, urak cilinderben és fehér gyapjúsálban. Az én Adventem így kezdődik akkor is, ha latyak van és köd és ha építési terület lett a lakótelep környéke... Mint egy vintage képeslap.
Ha neked még nincs koszorúd, és osztod azt az elgondolásomat, hogy az "igazi" nem a virágboltból származik, hanem magunk készítjük a magunk ízlése szerint, a magunk örömére, netán együtt a családdal, adventi dalokat hallgatva/énekelve, akkor itt, itt és itt is találhatsz jó ötleteket és némi kulturális háttérinformációt is. Nincs gond, ha holnap vagy holnapután készül el, akkor is koszorú, akkor is meghittséget sugároz és akkor is segíti az ünnepre hangolódást és az elcsendesedést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése