Karácsonyi készülődés - 2013. No.10. Menü

Ez megint komoly kérdés, pláne, ha az embernek családja van, mégjobban pláne, ha van (és miért ne lenne?) válogatós gyerek is, aki minden nevelés, jópélda és pozitív (olykor negatív) ráhatás ellenére is egyetlen kezén megszámolja, mi az, amit szívesen eszik, és leginkább pláne, ha vegetáriánus és tudatos hajlandóságunk ellenére van a családban "vércse-típusú" vagy anti-reform beállítottságú is. Szóval nem könnyű, és ahelyett, hogy az évek során szerzett rutinnak köszönhetően egyre könyebb lenne, csak egyre nehezebb - merthogy egyre bővül a család. Idén pl. lányom vőlegényével, aki állítólag nem eszi meg azt, ami nem fehérlisztből van.

Mielőtt teljesen elmerülünk az egészségtelen étkek listázásában, utolsó kapaszkodóként érdemes ezt a cikket elolvasni - hátha segít kitartani.

Nagy nehezen végül is összeállt a mi ünnepi menünk - ami persze még a legeslegutolsó pillanatban is változhat - tekintetel arra, hogy lehet, hogy nem bírom majd elviselni a gondolatot, hogy valami extra-vega ünnepi fogással elő ne rukkoljak - legalább a magam örömére. Leánykám felajánlotta, hogy javarészt ő főz - én pedig lagymatagon elfogadtam. Sok szempontól ez az ideális megoldás - csakhogy ő az a bizonyos vércse... :-)

De mindenképpen költség és befektetett energiahatékony, tekintetel arra, hogy szomszédok vagyunk és senkit nem vet fel a pénz, 2 emberre főzni pedig nem annyira gazdaságos, mint egy nagycsaládra.

Tehát a végeredmény a következő:

December 24.

Ebéd: mákosguba, melyhez ő süti a tésztát és mindenki kedve szerint ízesíti cukorral vagy mézzel.

Vacsora: valamilyen módon elkészített hal (ez függ attól, hogy mit kap a piacon, de Petra készíti), maradiaknak rizs, egyébként majonézes krumpli (ezt én készítem, tehát vegán buli lesz, kölesmajonézzel - csak meg ne tudják! ;) ), illetve Ákos kívánságára majonézes kukorica is. Készül némi rántott hal is a válogatósoknak, ha nem ízlene Petra különlegessége.

December 25.

Én itt ragaszkodom a magam részéről a hideg rántott halhoz felkelés után. Ettől a szokásomtól az gész család rosszul van, de nekem meg enélkül nem karácsony a karácsony.

Ebéd: pulykaleves, göngyölt pulykamell (ezeket megint a leánygyermek készíti), krumplipüré.

Na itt lehet, hogy nem bírok majd magammal és készítek valami különleges szejtánt, vagy némi nyers salátát.

Kora esti nasi (vacsizni úgysem bír majd senki): egy kis gyümölcssaláta, amit most új módon szándékozom készíteni. Beszélgetéshez forralt bor alkoholfogyasztóknak Petra által készítve, illetve alkoholmentes forralt "bor" gyerekek és antialkoholisták részére.

December 26. 

A maradékok mellé feltálalhatjuk a várva várt töltöttkáposztát, amit én természetesen vegán módon készítek - Petra csinál maguknak husisat.

Tehát én tulajdonképpen alig főzök, a költségeken megosztozunk, a helyet én adom a közös étkezésekhez, mert mégiscsak ez a családi fészek és itt levegősebb a konyha (étkezőkonyha).

Természetesen máris megfogadtam, hogy utolsó alkalom, hogy engedek a "terrornak", jövőre új hagyományok kezdődnek és az ünnepek miatt még kevésbé fogunk eltérni az egészséges étrendtől, mint hétköznap, már csak azért is, hogy megmutassam: így is lehet különlegeset és finomat alkotni.  A recept szemlét ilyenkor egyébként évek óta a Vegánkarácsonyon kezdem. Most is vettem pár ötletet onnan.

 

  Jaj, majd elfelejtettem a sütiket!

Szóval beigli az nem lesz, mert én már így is elég dagadt vagyok és rajtam kívül senki nem eszi itthon a beiglit. Viszont rászavaztak egy rakás sütire, amelyek java előre is elkészíthető, meg remekül mutat gasztro-ajándékként is:

csokis-zabpelyhes keksz

édes karácsonyi kétszersült

vegán zserbó

adventi aprósüti
gesztenyés tekercs (sütés nélkül!!)

Engem pedig izgat még a zserbóbonbon, tényleg csakis ajándékként és a narancsos kosárka. Azt már látom, hogy szaloncukrot idén sem lesz már időm készíteni :-( De a boltit meg nem vagyok hajlandó megvenni.

Teszem hozzá, gyilkos lesz az édesség készlet, mivel Petra és a párja is cukrász... 

 Hát ennyi. És most nekilátok bevásárlólistát íri :-)

Karácsonyi készülődés - 2013. No.9. Mikulásra várva

Talán két éve történt az, amit most itt elmesélek - szóról szóra igaz! :-)

 

D

ecember 5-én munka után Csabi fiamat kísértem be a városba angol korrepetálásra. Már sötét volt mire hazaértem. Ahogy beléptem a lakásba Ákosom ragyogó arccal rohant elém: „Én már nagyon várom a Mikulást! Már ki is tisztítottam a cipőimet! Hozzám már jöhet!!”

Ahogy végignéztem a gyereken, kezdtem rosszat sejteni: mezítláb, atlétatrikóban és farmerban, zsebre dugott kézzel, borzasan, félholdra húzódott szemekkel, arcán fültől-fülig csibészes mosoly... Aj-jaj, mi vár rám?...

Miközben vetkőztem, puhatolózni kezdtem: „És melyik cipődet tisztítottad ki?”

Ó, ő mindet kitisztította és már ki is tette az ablakba, Csabié sajnos nem fog odaférni, dehát ő sok ajándékot vár! Kezdtem megijedni. A rémület akkor hágott a tetőfokára, amikor 21 éves Olivér fiam (a Felnőtt) is megszólalt, miszerint előtte azért megpróbálták a cipőkrémből a felesleges mennyiséget eltávolítani a csizmákról, bakancsokról, miegymásról.

Berohantam a kicsik szobájába. S valóban: a keskeny fehér műanyag párkányon, a fehér műanyag ablakkeretnek támasztva katonás rendben sorakozott 1 pár decathlonos túrabakancs, 1 pár sötétkék gyöngyvászon kiscsizma és 1 pár barna bőrbakancs. Mind gondosan és alaposan bekenve barna Bagarol márkájú cipőkrémmel. Valamint egy macimintás hótaposó – ő megúszta az ápolást.

Gondolom nem kell külön ecsetelnem, hogy Olivér törekvése a fölösleg eltávolítására nem járt teljes sikerrel...

A saját reakciómat pedig szégyelleném megosztani. Legyen elég annyi, hogy miközben minden hajszálam külön meredezett az égnek (az idős Einstein jólfésült iskolásfiú lehetett hozzám képest), és úgy éreztem, menten megpattan néhány agyi ütőerem, mégis komoly erőfeszítést kellett tennem komolyságom megőrzésére, mert belül pukkadoztam a nevetéstől.

A gyermeket nyomatékosan felszólítottam, hogy távolítsa el az ablakkeretről a barna foltokat, de izibe.

Ám a történet itt nem ért véget.

Gyorsan nekiláttam a heti takarításnak, siettem, mert már igen késő volt. Végre eljutottam a felmosásig – és az újabb meglepetésig. A felmosómopp nyele a kezemhez ragadt. Szó szerint. Néztem mi a csuda lehet rajta: s lám csupa barna maszat az egész! Hűha! „Ákos Márton, azonnal gyere ide! Mi ez??!!” Gyerek megszeppenve pislog, nem szól. „Azt kérdeztem, mi ez?!! Kakaó? Cipőkrém? Kaka? Esetleg Olivér ezt is lehányta hajnalban? "(Épp aznap hajnalban tört ki a kórság szegény fiún.) "Vagy csoki?” Ákos piruló fülekkel motyogta: „Cipőkrém.” „És hogy került ide?”

„Háááát, az úgy volt... Szóval a tubusból túl sok cipőkrém folyt ki és ezért felmostam, de a felmosó beleesett.”

Szóval ezért van trikóban és mezítláb, nem azért mert melege van!... 

A cseresznye a habon pedig az, hogy a Felnőtt végig itthon volt... Azt hittem felrobbanok a méregtől.

Aztán fél éjszaka ezen kuncogtam. És azóta is mosolyt csal az arcomra, ahogy elképzelem Ákost, amint nagy igyekezettel masszírozza a cipőkrémet a vászoncipőbe és ahogy igyekszik a nyomokat eltüntetni, de minden mozdulat újabb bonyodalmat szül...

 

Karácsonyi készülődés - 2013. No.8. FlyLady karácsonyig és egyéb találmányok

Bár már csak 20 (te jó Ég!!!) nap van karácsonyig, de talán mégis még pont időben vagyunk. Mást terveztem mára, de gyakorlati okokból átcsoportosítottam.  A gyakorlati okot pedig úgy hívják: takarítás-főzés-mosás-vasalás-vásárlás-miatt-beesni-a-fa-alá. Szóval ez az, amit nagyon-nagyon el kéne kerülni. Őszintén szólva én csaknem negyed évszázada próbálkozom ezzel az elkerüléssel és... Hát szóval nem mindíg sikerül. Finoman fogalmazva. 

De van egy trükk, módszer (nevezd ahogy tetszik), amit egyik kedvenc blogomon tanultam: a FlyLady. A kedves blogger-leányzó Farkas Lívia minden hónap elején gondosan feltölti a blogjára az aktuális zónabeosztást, és mivel ő is odavan a karácsonyért spéci beosztást szokott készíteni decemberre. Ha tudod miről beszélek, akkor most vadul lecsapsz erre a karácsonyi beosztásra. Ha nem tudod, akkor javaslom, csinálj egy kávét vagy teát és olvasd el, mi az a FlyLady, mert életmentő lehet - de minimum megkönnyíti az életedet akár anya vagy, akár nagyi, akár szingli.

Mivel ilyenem nincs, ezért én is FlyLady-zek...

...hogy ne így nézzek ki Szenteste :-)

A másik, amit meg akarok veletek sürgősen osztani - bár már elkezdtük nyitogatni az adventi naptár ajtócskáit/dobozait/zsákocskáit - egy olyan fantasztikus ötlet, ami garantáltan örömet hoz mindenkinek a családban. Szingli változatnak azt tudnám elképzelni, hogy a kis post-it-okra egy-egy jó tulajdonságodat írod fel, vagy egy jóbarát, szeretett rokon nevét és azt, amiért olyan közel érzed magadhoz. Így karácsony este láthatod, milyen klassz ember vagy és milyen sok szerető szív vesz körül - NEM vagy magányos!

Én holnap tuti, hogy felragasztom a csomagolópapírt a nappali ajtajára!!

    

Karácsonyi készülődés - 2013. No.7. Otthonunk ünnepi dekorációja

Na ez aztán az őrületes téma! Először is szebbnél szebb képeket, ötleteket láthatunk a neten. Másodszor nagyon könnyű engedni a csábításnak és túlzásokba esni. Mindenesetre azt gondolom, ha már családos vagy, ez kb. 3 éves kortól már a gyerek bevonásával is történhet. Így időigényesebb és az eredmény valószínűleg kissé eklektikus - de mindenképpen vidám perceket jelent és egyedi, ám meghitt látványt eredményez. Találtam a neten egy nyomtatható, gyerekekkel elkészíthető fűzért, színes és színezhető változatban is. Utóbbi nagyon praktikus, ha esős napok jönnének és a gyerkőc szenved az unalomtól - garantáltan leköti minimum fél órára, szerencsés esetben többre.
Papírhópelyhekkel is díszíthetünk  közösen, ehhez itt találtok sablont. Nekem ez utóbbi azért is tetszik nagyon, mert egész télen díszítheti az ablakot és szépséges hangulatot tud varázsolni egy kevésbé szép, latyakos, sáros, szürke városi januárba vagy februárba is. És ez is egy filléres, ámde annál látványosabb és kratívabb dekor, ami szintén maradhat egész télen is akár.

Hogy függetlenül az elüzletiesedett karácsonytól mennyire fontos a lakás feldíszítése, azt igazán csak vasárnap este értettem meg.  A hét közepén felhoztuk a pincéből a karácsonyi/adventi dekorációkat rejtő dobozokat, hogy közösen díszítsünk a gyerekekkel és időben elkészüljünk vele. Persze, szokás szerint megint időzavarba kerültem, a dolog halasztódott másnapra, majd a következőre. Amikor aztán begurultam valami rendetlenkedésén, trehányságán a fiúknak és nagy garral közöltem, hogy nem érdekel az egész hülyeség, ez a dekormánia csak plussz munka és fölösleges teher minden évben, megy a cucc vissza a pincébe, mert nekem elegem van. Ezek után a kisebbik elment az apjához, a nagyobbik megtorpedózva (mint azóta kiderült egy ideig utolsó) gyerekmentes hétvégémet, itthon maradt. Nagy duzzogva persze fedíszítettem a lakást - az itthonlévő jelentős segítségével. (Tényleg sokat segített, egészen nagyfiúsan).  És vasárnap koraeste hazaért a kicsi és úgy lépett be az ajtón, hogy ragyogott az arca a bodogságtól: "Tudtam, tudtam anya, hogy mégse viszed őket vissza a pincébe!!"
Este pedig, amikor az első gyertyát meggyújtottuk a koszorún, önként jelentkezett, hogy saját szavaival imádkozzon. És bizony nem tudtam, sírjak, vagy nevessek a meghatottságtól, mert az ima jelentős része arról szólt, hogy mennyire köszöni a JóIstennek, hogy megváltoztatta a szándékomat és rábeszélt, hogy legyenek díszek, és most milyen szép minden, és milyen jó itthon. És hogy fények is vannak mécsesek és égősorok, az is jó.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a műfenyő girlandok, amiket használok már kamaszkorba léptek, kb 12-14 évesek lehetnek. A rájuk aggatott díszek több év alatt készültek sajátkezűleg, vagy kaptuk ajándékba, csak kevés olyan van, ami bolti szerzemény. Nem az ára teszi ezeket sem kedvessé.)

Idén nem készültek még képek a feldíszített lakásról, de találtam néhány tavalyi fotót - hátha inspirál kicsit :) Kissé homályosak - mentségemre legyen mondva, hogy hajnali fél 5 tájban készültek a telefonommal.

Karácsonyi készülődés - 2013. No.6. Jósággyűjtők

Nem tudom kinél, melyik családban mi a szokás - amiről most írok, számomra nem gyermekkori hagyomány, csak néhány éve hallottam róla először, de rögtön beleszerettem Szóval, hallottatok-e már a karácsonyi jósággyűjtőkről??

A lényeg az, hogy Advent ideje alatt valamilyen játékos formában dokumentálva van, hogy a gyerkőc mikor követett el valamiféle jóságot. Az első ilyen amit láttam, a Jézuska ingecskéje volt: papírból kivágott, a gyerekek által tarkára színezett "ingecske", melyen kis V-alakú bevágások voltak, s minden jóságkor fel lehetett hajtani egy kis bevágást - így csipkéződött az ingecske. Amikor aztán szép csipkés lett, Szenteste oda lehetett tenni a fa alá, hogy az angyalok elvigyék ajándékba a kis Jézusnak. Azóta már többfélével találkoztam, az egyik kedvencem, amit nagylányom készített a kicsikkel: téli táj, hóemberrel és minden jóságra fel lehetett rá ragasztani egy hópihét.

A neten két használható ötletet találtam, ami nem csak az önfegyelemre és a tudatos cselekedetre sarkalja a gyerekeket, hanem bibliai ismereteiket is mélyíti kissé. Az egyik egy  tízparancsolatos-bibliaolvasós színezős jósággyűjtő nagyobbaknak, akár önálló lelki készületnek, akár családi áhítathoz is használható, a másik kicsit kisebbeknek bibliai személyekkel díszített karácsonyfa, de találtam az ovisoknak való színezős jósággyűjtőt is.

Bíztatlak benneteket, hogyha már van gyerek a háznál, nyomtassátok ki ezeket, vagy találjatok ki sajátot: egyrészt jó móka, másrészt jól használható nevelőeszköz. A enyémeknek ott lesz az asztalán a megfelelő, mire hazajönnek az iskolából :-).

Karácsonyi készülődés - 2013. No.5. Advent első vasárnapja

Elérkezett végre Advent 1. vasárnapja! Jó esetben elkészültek a koszorúk (csak az én bejegyzésem nem készült el a koszorúkötés témájában.) 

Tegnap az esti miséken meggyújtották az első gyertyákat. Kinyílt a varázslatos mesekönyv, kezdődik a csoda. Minden évben ugyanaz és mégis minden évben kicsit más. Az én lelkemben ennek az első gyertyának a fellobbanásakor elkezd szállingózni a hó... Mise után a nyitott templomajtón át fény özönlik a téli este sötétjébe. Ahogy kilépünk és feltekintünk, kavargó hópihék tánca kápráztat el. Az elektromos kandeláberek helyén régimódi utcai olajlámpások pislognak. A lakótelep házai helyett nyeregtetős, színes házacskák szegélyezik az utcát, ahol lovasszánok csilingelnek. Hölgyek sietnek prémes kabátkában, urak cilinderben és fehér gyapjúsálban. Az én Adventem így kezdődik akkor is, ha latyak van és köd és ha építési terület lett a lakótelep környéke... Mint egy vintage képeslap.           

Ha neked még nincs koszorúd, és osztod azt az elgondolásomat, hogy az "igazi" nem a virágboltból származik, hanem magunk készítjük a magunk ízlése szerint, a magunk örömére, netán együtt a családdal, adventi dalokat hallgatva/énekelve, akkor itt, itt és itt is találhatsz jó ötleteket és némi kulturális háttérinformációt is. Nincs gond, ha holnap vagy holnapután készül el, akkor is koszorú, akkor is meghittséget sugároz és akkor is segíti az ünnepre hangolódást és az elcsendesedést.

Karácsonyi készülődés - 2013. No.4. Ajándékok

(No,  ezzel a bejegyzéssel szépen elcsúsztam,    de       mentségemre 

 legyen mondva, hogy tegnap irodás napom volt, amikor nem igazán van idő arra, hogy az ember a saját kis dolgaival foglalkozzon. A becsület azonban azt kívánja, hogy mégiscsak elkészüljön.)

Tehát az ajándék, a karácsonyi ajándék a mai téma. Nos... ez igen kényes kérdés.

 Ismerek olyan embereket, akik azt gondolják, mindegy mi az ajándék, csak legyen és kerüljön sokba, mert attól van értéke, s ez adja az ajándék súlyát, amivel lekötelezettünkké tesszük a megajándékozottat. Ilyen embertől ajándékot kapni számomra frusztráló: mindent jelent, csak örömet nem. Olyan érzésem van tőle, hogy bármelyik percben rám is akaszthat egy árcédulát. S bár nem igazán vagyok teljesen tisztában az értékeimmel, mégsem szeretném, ha beáraznának...

Olyat is ismerek, aki hagyományosan ajándékozási alkalmakkor nem ad ajándékot, mert azt mondja, ne csak az év egy (vagy két, esetleg három) napján akarjunk örömet szerezni egymásnak. (Mondjuk ebben van valami, de én másként igyekszem megoldani: adok spontán is, ha úgy adódik.) Vagy nem ad, mert csak. Ez nagyon kínos tud lenni, de megszokható. Bár azt gondolom, hogy valami apró figyelmesség ilyenkor a fenti elvvel együtt is beleférhetne a dologba.

Aztán vannak, akik ajándékozáskor is spórolnak - ami alapvetően nem baj, csak ne meséljük el a megajándékozottnak.

És vannak még olyanok is, akik ilyenkor azt adják ajándék címén, amire az illetőnek amúgy is szüksége van (Pl. a gyerek karácsonyig vékony talpú kínai tornacipőben jár, bár már 10 centis hó van - mert majd karácsonyra kap egy pár hótaposót.)

Nos mielőtt azt gondolnád, hogy ítélkezem, sietek közölni: nem. Nem ítélkezem. Csak csokorba szedtem azokat a hibákat, amiket jó elkerülni.

Mert az ajándékozás nem a pénzről szól és nem a szükségletek kielégítéséről. És nem is a kényszerről. Az ajándékozás arról szól, hogy én szeretlek téged, fontos vagy nekem, egy nem elhanyagolható darabkája az életemnek. Az életemnek, ami az ilyen darabkáktól kerek és egész és színes. Megismételhetetlen vagy számomra és ezt szeretném másképp is kifejezni, mint szavakkal. Ezért adok neked valamit, ami tőlem indul és neked szánom. És ha 20 év múlva kézbe veszed, engem érzel, rám emlékszel, akkor is, ha esetleg kapcsolatunk megszakadt közben, vagy esetleg már nem is vagyok. Legyen az bármi, üzenetet hordoz, s az értéke nem az árában van, hanem ebben az üzenetben. 

Évek óta igyekszem már nem vásárolt ajándékot adni, hanem inkább magam készítette dolgokat. Nem spórolásból - aki szokott kézműveskedni, kreatívkodni, az tudja, hogy néha az alapanyag is milyen drága tud lenni. Azért szeretek magam készítette ajándékot adni, mert az mindenkinek öröm.

Öröm számomra azon gondolkodni, minek is örülne az illető. Ehhez fel kell idéznem a személyét, közös élményeinket - sokszor napokig töprengek rajta és a kapcsolatunkon. Aztán jön a tervezés: ha már tudom, mit is akarok készíteni, elkezdem megtervezni. Van hogy papíron, van hogy fejben, de megint a fejemben forgatom az illetőt, rászánom az időt, a gondolatot. Majd ha ez megvan, beszerzem az anyagokat és megkezdődik a konkrét alkotás. Ami nagy öröm. És munka közben is többnyire akörül jár az eszem, akit meg akarok ajándékozni :) És reménykedem benne, hogy mindezt majd az elkészült ajándék hordozni fogja és így örömet szerzek vele annak is, aki kapja.

Tehát itt most nem találsz listát a boltokban vehető, esetleg áruhitellel megvásárolható ajándékokról. Ellenben van egy-két hely a neten, ahol jó ötleteket találhatsz.

Nagyon jó kis ajándékötletek vannak, amiket magad is elkészíthetsz, kevés idő és pénz ráfordításával, mégis esélyesek a kedvenc ajándékok listáján :) Aztán rengeteg ötlet van itt is, nem is akármilyenek! Csak vigyázz, kapcsolj be egy időzítőt, mert ha órákig leragadsz egy ilyen oldalon (ahogy én szoktam), nem marad idő a megvalósításra!

Teszteljük ezt a oldalt együtt - most találtam, még nem tudtam igazán elmélyedni benne, de jónak tűnik - csak az időzítő itt is legyen mellettünk!

Aki pedig szeret kézimunkázni annak ezt az oldalt ajánlom, gyönyörű holmik kötésleírását találjátok itt -  kevésbé bonyolultat még van idő elkészíteni.

Egy jótanács még: sok szép, aranyos, bájos ajándék szerepel a fenti oldalakon is, ami tulajdonképpen annyira szezonális, hogy az ünnepek elmúltával dobozba kerül. Nagyobb és akár egész évben kitartó örömet szerezhetünk olyan ajándékkal, ami valamilyen hasznos tárgy, nem csak porfogó csecsebecse. Szóval vigyázzunk a karácsonyi és Mikulásos motívumok felhasználásával!

És végül még csak annyi: előfordult - az utóbbi években sajnos többször is -, hogy egyszerűen nem jutott időm valakinek ajándékot készíteni, vagy nem tudtam bejezni amit elkezdtem. Nagyon rossz érzés. Ha semmiképpen nem akarsz üres kézzel állni valaki elé, akkor csomagolj be néhány sütit, vagy végy le a kamprapolcról egy üveg lekvárt, vagy befőttet, írj mellé néhány kedves sort: a gasztro-ajándékoknak amúgy is nagy divatja van manapság. De ne felejtsd el, bárhogy is alakulnak az ünnepek:

A legnagyobb ajándék a másik ember számára a minőségi idő - az idő, amit neki szánsz az életedből, a mindennapjaidból vagy az ünnepedből. A szeretet, egy mosoly, egy érintés (talán csak olyan könnyed, mintha hópihe hullot volna rá), a figyelem. Az, hogy mindent félreteszel és csak rá figyelsz. Így van ez, mert az életünk rövidebb, mint gondoljuk és az egyetlen ami örökre velünk marad a másikból, az a megkülönböztetett figyelem és szeretet, amit adott. Semmi mást nem vihetünk magunkkal...

Karácsonyi készülődés - 2013. No.3. Mi kerüljön az adventi naptárba?

Újabb kérdés. Mert ugye kapható a boltokban olyan, amiben minden ajtócska mögött csoki rejtőzik. Aztán kapható olyan is, amibe mi tesszük az apróbb, nagyobb ajándékokat - többnyire édességet - a gyerekeknek. És van pl. LEGO-naptár is - méreg drágán!! -, ahol játékok lapulnak a számok mögött. De mi van akkor, ha olyan naptárt akarunk adni, ami ugyan örömöt okoz, de nincsenek benne egészségtelen dolgok, fölösleges és értelmetlen csecsebecsék, 680. ócska fröccsöntött kisautó vagy hasonlóan igénytelen cucc?? Mi van akkor, ha azt akarod, hogy személyes legyen az ajándék, netán legyen némi intimitása a dolognak? Mi van akkor, ha nem akarod  a  fogyasztói társadalom által lebutított, értéktelen bóvlit? Nos, akkor törd a fejed, legyél kreatív, ötletes!! A lényeg, hogy szerezz a megajándékozottnak naponta apró örömet - és ne legyen csillagászati ára, mert ez (sem) az üzletről kell hogy szóljon!

Emlékszem életem első adventi naptárjára, 10 éves forma lehettem, amikor kaptam. A4-es kartonon díszelgett egy szép fenyőfa. Rajta huszonnégy számozott, kör alakú perforált rész. Ha nap mint nap ügyesen felnyitottam a perforáció mentén, színes kis ábrákat találtam, s 24-re ily módon elkészült a szépen feldíszített karácsonyfa. Nagyon örültem neki és minden este elalvás előtt azon gondolkoztam, vajon milyen rajzocskát rejt a következő ablak... Megpróbáltam  a lámpa elé emelve kivenni, mik lehetnek a további képek, de természetesen a kartonon nem tudott átvilágítani...

Tehát hogy mi is kerülhet a naptárakba, arra itt és itt, valamint itt is találtam ötleteket. Biztosan van még rengeteg az interneten, én most nem szánok több időt a keresgélésre. Ha valaki talált még valami ötleteset, bátran tegye be a hozzászólások közé!

Csak még egy jótanács: ha élményeket adsz, jól gondold végig, nehogy egyik se legyen valóraváltható a megajándékozott elfoglaltsága miatt. Én pl. tavaly adtam egy olyan program-kupont a lányomnak, amit idén szeptemberben sikerült beváltania! Szerencse, hogy még elfogadták! De a dolog bája és izgalma a hónapok alatt elpárolgott. :-( 

Menüajánlás a jövő hétre

Tegnap este elkészítettem a jövő heti menünket is. A recepteket a Mindennapi ételeink című blogról vettem, ott te is megtalálod - nagyon finom dolgokat főztem már onnan :-)! Ahol nincs beírva semmi, ott vagy maradékfeldolgozás lesz, vagy - mivel nem lesznek itthon a fiacskáim, nem főzök semmit - inkább ajándékkészítéssel töltöm majd az időt. Szombatra még valami ebédet csak ki kell találjak, mert a program változott a karácsonyi pásztorjáték próbái miatt, de ettől azt hiszem még közzétehetem az étlapot. Hátha ad valamiféle ötletet neked is.

                     MENÜ 2013.11.25-2013.12.01.

HÉTFŐ
Reggeli:	Kukoricakása karoböntettel
Tízórai:	Magos szendvics csírával vagy póréval
Ebéd:	Kelkáposztafőzelék, fasírt
Vacsora:	Köleskörözött, lilahagyma
KEDD
Reggeli:	Pirítós kenyér, tea
Tízórai:	Sajtos szendvics, csíra, alma
Ebéd:	Kapros palócleves, körtés-karobos kevert
Vacsora:
SZERDA
Reggeli:	Tejberizs, gyümölcs
Tízórai:
Ebéd:	Őszi lecsós káposztás szelet, rizs
Vacsora:	Vegán májkrém
CSÜTÖRTÖK
Reggeli:	Banános-almás muffin
Tízórai:	Szendvics, gyümölcs
Ebéd :	Sárgaborsófőzelék, pirított hagyma
Vacsora:	Aszalt paradicsomos napraforgós tofu
PÉNTEK
Reggeli:	Müzli
Tízórai:	Szendvics, alma
Ebéd :	Mexikói ragu
Vacsora:
SZOMBAT
Reggeli:	Epres-mézeskalácsos köles
Ebéd:
Uzsonna:	-
Vacsora:
VASÁRNAP
Reggeli:
Ebéd :

 

Karácsonyi készülődés - 2013. No.2. Adventi naptárak

Még van 1 hét december 1-ig, azaz van egy hetünk elkészíteni szeretteink, barátaink - vagy akár önmagunk számára az adventi naptárt.  Ehhez inspiráló ötleteket, és néhány egyszerűbben elkészíthető változatot itt, itt és itt találtam.

Holnap ahhoz próbálok ötleteket összeszedni, milyen kis meglepiket tehettek a naptárakba. Jó nézelődést, hangolódást!

Karácsonyi készülődés - 2013. No.1.

(Hát ezt még gyakorolni kell! :-) )

Alaposan lemaradva a gyakorlottabb bloggerek mögött, de végül még talán  pont időben felvéve a fonalat én is elkezdem a készülődős bejegyzéseimet. Többnyire - azt hiszem - a más oldalakon talált, szerintem praktikus, ötletes, jól hasznosítható, megoldásokra, szép/bájos/ízléses dekorációkra, ügyes apróságokra, finomságos (és egészséges!!!!) receptekre mutató linkeket fogom itt megosztani Veletek, ezzel bemutatva (részben), hogy én hogy csinálom, illetve segítséget nyújtva Nektek az ünnepi előkészületek egyszerűsítéséhez. Remélem sikerül a szürke, borongós, nyirkos napokba egy kis melegséget, varázsolnom.


 

Elsőként egyik kedvenc bloggeremnél található pipálós teendőlistára hívnám fel a figyelmet. Egy lapra 3 darabot tudtok nyomtatni, szép karácsonyi mintával - mert nem mindegy, hogy a teendőidet egy sajtcédulára (Nagyanyám mondta mindíg így) firkantod, vagy a listád is hangulatos, kedvcsináló.

Ha kinyomtattad, akkor listázásra fel - nehogy elfelejtsünk valami fontosat! :-)

Ákosom hite

Baráti házaspár, gyönyörű öt gyermekkel - hatodik már a pociban! A legidősebb lányka szülés közbeni trauma nyomán kerekesszékhez kötve, beszédközpontja sérült. Amúgy csodálatos gyermek: ragyogó szemeiből árad a boldogság, tele van szeretettel, s ugyanúgy töri szép fejecskéjét a gyermeki csínyeken, mint egészséges testvérkéi.  Okos, értelmes, sugárzó egyéniség. Ákos fiammal már születése óta ismerik egymást, együtt járnak hittanra, ha az Isten is úgy akarja, a tanév végén elsőáldozók leszenek.

Pénteken hittan után kicsit beszélgettem anyukával, közben Ákos szórakoztatta a kocsiba már bepakolt gyerekeket. Hazafelé séta közben aztán megeredt a nyelve:

- Luca nagyon nevetett rajtam... Tudod anyu, nekik sokkal jobb. Azoknak az embereknek, akik vakok, vagy süketek (bocsánat, így mondta, persze a siketekre gondolt), vagy akik némák, vagy kerekesszékben vannak és nem tudnak rendesen mozogni - nekik sokkal jobb mint nekünk, mint az ilyen erő-izom-tejet-iszom embereknek!

Döbbenten néztem rá, nem értettem még, hogy mit akar ebből kihozni, de ahogy rákérdeztem, az jelzésként hatott számára, hogy figyelek és érdekel amit mond, így aztán egyre lelkesebben beszélt, s megállíthatlanul dőlt belőle a szó:

- Nekik sokkal jobb, mert ők igazán boldogok, mert igazán hisznek az Istenben és tele vannak jósággal, nem úgy, mint mi, mint az ilyen erő-izom-tejet-iszom emberek, mert mi csak tettetjük a vidámságot, meg hogy hiszünk Istenben, mi csak tettetjük! Mindenki, aki egészséges, te is anyu (uppsz!) meg én is, meg mindenki!! De ők, akik nem tudnak hallani vagy látni, vagy mozogni, ők nem tettetik! Ők igazán boldogok. Nekik tiszta a lelkük! Mert ők tudják, hogy meg fogja őket gyógyítani az Isten! Ők tudják, igen! És azt is tudják, hogy ha nem most, amikor szeretnék, egyszer akkor is mindegyiküket meggyógyítja az Isten! És tudod mikor? Amikor majd eljön megint Jézus! Mert majd eljön ember képében az Isten és meggyógyít majd akkor mindenkit, aki süket, meg vak, meg aki kerekesszékes!! És ők ezt igaziból tudják, azért jobbak.

Mert tudod, nekik igazán tiszta a szívük meg a lelkük, mert ők ezt tudják! De a miénk az nem, a mi lelkünk már bemocskolódott, akik egészségesek vagyunk, mert csak azt gondoljuk, hogy ez kell meg az, meg mindenféle.

Én ezt hallottam egyszer valahol és már akkor tudtam, hogy ebből csinálok egy kis előadást és előadom neked anya, tudod?

Nekik tiszta a lelkük és tudják, hogy eljön Jézus.

(Levegőt nem kaptam a döbbenettől. Ákosom 9 (!) éves. )

3 gesztenyefa

Kivágtak 3 egészséges vadgesztenyefát. Miért? 

Lakótelepen lakunk a város szélén. Amikor másodszor ideköltöztem (itt éltem gyerekkorom jelentős részét, aztán elindultam a "nagyvilágba", s végül két gyerekkel itt vettem lakást), csendes alvóváros volt. Kicsit kopott, kicsit kieső - de volt ebben jó is: a nyugalom. Itt le lehetett engedni a gyerekeket egyedül a játszótérre, nem tévedtünk el és nem kellett idegenektől tartani.

Aztán egy nap megjelentek a munkagépek és letarolták a szomszédos benzinkutat, az Autóklub és a szerviz épületeit, udvarát. Eltörölték a föld színéről a sportpályákat (foci és tenisz, kiszolgálóépülettel). Csúnya palánkot húztak utóbbi köré - amit igen gyorsan megtaláltak a graffitisek és a vandálok, akik rendszeresen beszakították, kidöntötték. 

A palánk mellett kényelmetlen gyalogút vezetett, amely az összetört kandelábereknek köszönhetően éjszaka igencsak sötét volt. Ám a gyalogút másik oldalán a gyomok és ecetfák között ott nyújtózkodott még néhány almafa a réges-régi gyümölcsös emlékeként. Pici, férges termést hoztak, de mégiscsak gyümölcsfák voltak. 

Köztük ágbogas vadrózsabokrok, melyeken ősszel - idén ősszel különösen sok - csipkebogyó piroslott. Az elvadult zöldben egész nyáron virított a piros pipacs, lila papsajtmályva és az égszínkék mezei katáng. Eső után egész csigacsaládok keresztezték utunkat - mi a gyerekekkel különös óvatossággal jártunk köztük.

A gyalogút végén fiatal diófa, s a kanyaron túl 3 gyönyörű vadgesztenyefa terebélyesedett. Szeptemberi vasárnapokon, miséről jövet itt mindig megálltunk összegyűjteni a szép, fényes, vörösbarna gesztenyéket. Többnyire nem is csináltunk belőlük semmit, csak gyönyörködtünk bennük...Szorongattuk a markunkban - jó volt, ahogy a síma, gömbölyű termés a tenyerünkbe simult. A legkisebbik vadgesztenyefát különösen szerettem, - ki tudja miért - mindig köszöntem neki elhaladtamban, sőt sokszor meg is álltam, hogy megöleljem. 

A gyalogút és a palánk, meg az aluljáró amihez vezettek, csúnya volt és lehangoló, de a kis darabka természet, ami itt tenyészett mégis nap mint nap átmelegítette a szívemet. Egyszer vörösbegyet is láttam a csipkebogyó ágai közt ugrálni!

Aztán egy nap megint megjelentek a munkagépek és feldúlták a lakótelep innenső végét. Hol lezárták a gyalogutat, és másfelé tereltek minket, hol újra megnyitották. Egyik reggel lelakatolt kaput találtam előtte. Nagy kerülővel, építési területen át botorkálva jutottam csak el a túlsó végéhez, hogy lemehessek az aluljáróba. És a szívem összeszorult attól, amit láttam: a gesztenyefák ágait nagy motorosfűrészekkel tőből vágták le a munkások. Másnapra csak a tönkök maradtak: szemmel láthatóan erős, egészséges volt mind a három fa. Két napra rá a fiatal diófa is eltűnt...

Ma a helyükön és a sportpálya helyén hatalmas munkagödör, mélyén markológépek tépik a talajt, más részén a föld alá vezető lépcsők épülnek: készül a 4-es metró végállomása... Nagyszabású fejlesztés, modernizálás folyik, ettől lesz élhetőbb, használhatóbb a város. Ez környezetvédelmi kérdés is, hiszen így lehetőséget adunk az agglomerációból érkező autósoknak, hogy a járművet itt, a város szélén letéve korszerű, gyors közlekedési eszközzel juthassanak el uticéljukig!

Ja,... hogy közben fákat pusztítunk ki, madárkák élőhelyét, mert útban vannak? Na mondd már! Mit számít 3 vadgesztenyefa?