A világ legszebb dallama a magzati szívhang. (Közvetlenül megelőzi Vivaldit...)
Ott fekszik az ablak melletti ágyon, keze a pocakján nyugszik. Láttam már itt, ebben az épületben a kezét - itt láttam először. Apró kis rózsaszínű öklöcske volt.
Furcsa... ugyanolyan izgatott vagyok, mint akkor...
Az én kislányom, az a csepp gyermek, a mosolygós pici lány felnőtt?? Sose éreztem ezt ennyire, se szalagavatón, se ballagáskor, se az esküvőn. Most is hihetetlen: még most sem bírom felfogni, honnan cseppent a világba, az életembe, s most érkezik egy újabb Élet nemsokára. Milyen felfoghatatlan csoda ez...
Próbálom megfogni, elérni, tollhegyre tűzi, de csak olyan az egész érzés, mint a pitypang bóbitája: hihetetlenül finom, légies érzés. És tűnékeny...
Ott fekszik, hallgatja a kislánya szívverését, ahogyan én is hallgattam az övét. Mintha csak pár nap telt volna el azóta... S most az unokám szívdobbanását hallom.
Felült, ismerős mozdulattal gömbölyű hasát törli... Gyönyörű. Mint maga a Madonna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése