Tuti Fogyás - 6. nap

És igen, elérkezett a program első pihenőnapja - megjegyzem, meglepően gyorsan. Szóval nem lihegtem tegnap este, hogy mikor lesz már végre ma, és nem volt ingerenciám, hogy egész nap ágyban heverjek és kizabáljak egy hűtőszekrényt. És úgy tűnik, Csabinak sem. A napot nem együtt töltöttük, mert neki egész napos matekversenye volt, ebédet is ott kapott (pizza - hmmm, nyami :-) )

Este azonban levettük a szekrényajtóról a heti fitnesz-naplóinkat, összedugtuk a fejünket, megbeszéltük, melyikünknek mi okozott nehézséget és mi volt jó az elmúlt 5 napban, és mi az, amin még változtatni kellene. 

Nos, Csabi számára unalmas a teljeskiőrlésű kenyér - eddig változatosan hol ilyen, hol olyan kenyeret sütöttem és néha vettünk boltit is, meg kiflit, zsemlét. Most azonban - kerülvén a finomított dolgokat, csak sötétbarna teljes kiőrlésű kenyeret eszünk. Azt hiszem az az én dolgom lesz, hogy ezt feldobjam és minél izgalmasabb szendvicseket készítsek belőle. 

A korai felkeléssel csak akkor volt baja, ha pont edzés előtt ébresztettem és nem volt ideje igazán felébredni a szobabicikli előtt. Ezért holnaptól akkor ébresztem, amikor én kezdem az edzést, így lesz kb. fél órája, hogy magához térjen. Megbeszéltük, hogy akkor viszont ő fogja felolvasni a motivációs leveleket.

Nagyon élvezte ugyanakkor a fitnesz-szalaggal való erősítést. Ennek örülök, mert így nem kell majd noszogatni, hogy csinálja. És külön kiemelt egy reggeli gyümölcsös joghurtturmixot. (Joghurt, szűrt víz, almalé, gyakorlatilag cukormentes cseri/meggy lekvár volt benne.)

Azt hiszem nem lesz gond, hogy továbbcsinálja, mert nem volt benne kirívóan megerőltető vagy kínzó dolog a számára. Bár panaszkodott hogy éhes - de ez állandó tulajdonsága az elmúlt 1-2 évben. És végül is tud rajta uralkodni. Sokkal érettebb,  mint amilyennek tűnik. 

Az én számomra a szalag - amint azt tegnap is említettem - csalódás volt, de nem adom fel, remélem, hogyha ráérzek a helyes használatra, és nem a legrosszabb hangulatomban kezdek hozzá, megkedvelem és hasznomra lesz. Ha hosszútávon sem tudok megbarátkozni vele, akkor Csabi örülni fog, ha nekiadom örökbe.  

Problémát jelent az optimális alvásidő beállítása - tulajdonképpen naponta újra kell számolnom a dolgokat a munkám miatti rapszodikus időbeosztás miatt. Most értékelem csak igazán, hogy az elmúlt 5 évben mekkora kincs volt az, hogy ugyan hajnalban keltem, hogy a 6 órai munkakezdésre ott legyek, de az estéim és az éjszakáim fixek voltak, biztosítva a rendszeres, kiegyensúlyozott pihenést. Vagyis lettek volna - de én nem éltem ezzel, nem tudtam, mekkora kincs. Sokszor virrasztottam butaságok miatt, amikor nem kellett volna. Ha újra lehetőségem lenne ilyen időbeosztásra, már megbecsülném...gondolom. 

Az evés annyira nem gáz, mint gondoltam, de egyedül könnyebb lenne, mert én sokáig elvagyok főtt gabona, pirított zöldség kombón is, ami a gyerekeket viszont nem elégíti ki.  Viszont nehézség az irodai nap, mert ott nem tehetem meg, hogy ha rám jön az evészet, akkor inkább lefekszem aludni. Egyenlőre arra jutottam, hogy inkább több kaját kell vinnem, gondosan összeválogatva, hogy még véletlenül se menjek boltba, mert ott nagy a kísértés - nem is annyira édességre, mint mondjuk chipsre.  Illetve - amit azt hiszem szintén említettem már, hogy a reggeli és az ebéd nálunk túl messze esik egymástól, egyenlőre muszáj beiktatnom egy tízórait. Jövőhéten beletervezem a menübe - egy-egy tartalmas turmix, vagy gyümölcs és müzliszelet talán kevesebbet árt, mint az össze-vissza evés, vagy az éhezés. 

Jó lett volna némi sikerélmény is, de még nem tapasztaltam változást, eredmény sincs valami fényes, viszont meglepő ilyen módon figyelni magamat. Egyenlőre még nem adom fel ;-)  Ja és végül is a reggeli mindennapos álmos bringázás jólesik, felébreszt és azt a boldogító tudatot nyújtja már a reggeli készülődés mellé, hogy valamit tettem MAGAMÉRT! Ez jó. Meg a tányéromról eltűnő adagok mérete, a repeták sűrűsége arra enged következtetni, hogy talán valamennyit ment össze a gyomrom. 

Ha esetleg elfelejteném, hogy MIÉRT csinálom...
(Vagyis mi ELLEN.)

Végül arra jutottunk hogy a lefekvés előtti szellőztetésre és az edzések és étkezések időpontjára jobban oda kell figyelnünk: amíg az új szokások szokásokká nem válnak, addig katonás menetrendet kell tartani, hogy beidegződjenek a hibás beidegződések helyett. 

Nos fenti tapasztalásokkal felvértezve remélem a holnap kezdődő újabb 7 nagyobb sikert eredményez majd. :-) (És mivel szabadságon leszek, talán kevesebb görcsösséget, mert nem kell majd beleterveznem a munkahelyemet.)