(No, ezzel a bejegyzéssel szépen elcsúsztam, de mentségemre 
legyen mondva, hogy tegnap irodás napom volt, amikor nem igazán van idő arra, hogy az ember a saját kis dolgaival foglalkozzon. A becsület azonban azt kívánja, hogy mégiscsak elkészüljön.)
Tehát az ajándék, a karácsonyi ajándék a mai téma. Nos... ez igen kényes kérdés.
Ismerek olyan embereket, akik azt gondolják, mindegy mi az ajándék, csak legyen és kerüljön sokba, mert attól van értéke, s ez adja az ajándék súlyát, amivel lekötelezettünkké tesszük a megajándékozottat. Ilyen embertől ajándékot kapni számomra frusztráló: mindent jelent, csak örömet nem. Olyan érzésem van tőle, hogy bármelyik percben rám is akaszthat egy árcédulát. S bár nem igazán vagyok teljesen tisztában az értékeimmel, mégsem szeretném, ha beáraznának...
Olyat is ismerek, aki hagyományosan ajándékozási alkalmakkor nem ad ajándékot, mert azt mondja, ne csak az év egy (vagy két, esetleg három) napján akarjunk örömet szerezni egymásnak. (Mondjuk ebben van valami, de én másként igyekszem megoldani: adok spontán is, ha úgy adódik.) Vagy nem ad, mert csak. Ez nagyon kínos tud lenni, de megszokható. Bár azt gondolom, hogy valami apró figyelmesség ilyenkor a fenti elvvel együtt is beleférhetne a dologba.
Aztán vannak, akik ajándékozáskor is spórolnak - ami alapvetően nem baj, csak ne meséljük el a megajándékozottnak.
És vannak még olyanok is, akik ilyenkor azt adják ajándék címén, amire az illetőnek amúgy is szüksége van (Pl. a gyerek karácsonyig vékony talpú kínai tornacipőben jár, bár már 10 centis hó van - mert majd karácsonyra kap egy pár hótaposót.)
Nos mielőtt azt gondolnád, hogy ítélkezem, sietek közölni: nem. Nem ítélkezem. Csak csokorba szedtem azokat a hibákat, amiket jó elkerülni.
Mert az ajándékozás nem a pénzről szól és nem a szükségletek kielégítéséről. És nem is a kényszerről. Az ajándékozás arról szól, hogy én szeretlek téged, fontos vagy nekem, egy nem elhanyagolható darabkája az életemnek. Az életemnek, ami az ilyen darabkáktól kerek és egész és színes. Megismételhetetlen vagy számomra és ezt szeretném másképp is kifejezni, mint szavakkal. Ezért adok neked valamit, ami tőlem indul és neked szánom. És ha 20 év múlva kézbe veszed, engem érzel, rám emlékszel, akkor is, ha esetleg kapcsolatunk megszakadt közben, vagy esetleg már nem is vagyok. Legyen az bármi, üzenetet hordoz, s az értéke nem az árában van, hanem ebben az üzenetben.
Évek óta igyekszem már nem vásárolt ajándékot adni, hanem inkább magam készítette dolgokat. Nem spórolásból - aki szokott kézműveskedni, kreatívkodni, az tudja, hogy néha az alapanyag is milyen drága tud lenni. Azért szeretek magam készítette ajándékot adni, mert az mindenkinek öröm.
Öröm számomra azon gondolkodni, minek is örülne az illető. Ehhez fel kell idéznem a személyét, közös élményeinket - sokszor napokig töprengek rajta és a kapcsolatunkon. Aztán jön a tervezés: ha már tudom, mit is akarok készíteni, elkezdem megtervezni. Van hogy papíron, van hogy fejben, de megint a fejemben forgatom az illetőt, rászánom az időt, a gondolatot. Majd ha ez megvan, beszerzem az anyagokat és megkezdődik a konkrét alkotás. Ami nagy öröm. És munka közben is többnyire akörül jár az eszem, akit meg akarok ajándékozni :) És reménykedem benne, hogy mindezt majd az elkészült ajándék hordozni fogja és így örömet szerzek vele annak is, aki kapja.
Tehát itt most nem találsz listát a boltokban vehető, esetleg áruhitellel megvásárolható ajándékokról. Ellenben van egy-két hely a neten, ahol jó ötleteket találhatsz.
Nagyon jó kis ajándékötletek vannak, amiket magad is elkészíthetsz, kevés idő és pénz ráfordításával, mégis esélyesek a kedvenc ajándékok listáján :) Aztán rengeteg ötlet van itt is, nem is akármilyenek! Csak vigyázz, kapcsolj be egy időzítőt, mert ha órákig leragadsz egy ilyen oldalon (ahogy én szoktam), nem marad idő a megvalósításra!
Teszteljük ezt a oldalt együtt - most találtam, még nem tudtam igazán elmélyedni benne, de jónak tűnik - csak az időzítő itt is legyen mellettünk!
Aki pedig szeret kézimunkázni annak ezt az oldalt ajánlom, gyönyörű holmik kötésleírását találjátok itt - kevésbé bonyolultat még van idő elkészíteni.
Egy jótanács még: sok szép, aranyos, bájos ajándék szerepel a fenti oldalakon is, ami tulajdonképpen annyira szezonális, hogy az ünnepek elmúltával dobozba kerül. Nagyobb és akár egész évben kitartó örömet szerezhetünk olyan ajándékkal, ami valamilyen hasznos tárgy, nem csak porfogó csecsebecse. Szóval vigyázzunk a karácsonyi és Mikulásos motívumok felhasználásával!
És végül még csak annyi: előfordult - az utóbbi években sajnos többször is -, hogy egyszerűen nem jutott időm valakinek ajándékot készíteni, vagy nem tudtam bejezni amit elkezdtem. Nagyon rossz érzés. Ha semmiképpen nem akarsz üres kézzel állni valaki elé, akkor csomagolj be néhány sütit, vagy végy le a kamprapolcról egy üveg lekvárt, vagy befőttet, írj mellé néhány kedves sort: a gasztro-ajándékoknak amúgy is nagy divatja van manapság. De ne felejtsd el, bárhogy is alakulnak az ünnepek:
A legnagyobb ajándék a másik ember számára a minőségi idő - az idő, amit neki szánsz az életedből, a mindennapjaidból vagy az ünnepedből. A szeretet, egy mosoly, egy érintés (talán csak olyan könnyed, mintha hópihe hullot volna rá), a figyelem. Az, hogy mindent félreteszel és csak rá figyelsz. Így van ez, mert az életünk rövidebb, mint gondoljuk és az egyetlen ami örökre velünk marad a másikból, az a megkülönböztetett figyelem és szeretet, amit adott. Semmi mást nem vihetünk magunkkal...
