2014. augusztus 4., hétfő

Őrizd meg Bózsvát!

Tegnap délután hazaértünk a nyaralásból - ez még nem a "Bózsva ötödször" című beszámoló, "csak" egy friss tapasztalás, gondolat. 
Tehát tegnap. Bár már pénteken összecsomagoltunk kb. 90%-ig, tegnap reggel még azért volt pakolni, rendezgetni valónk. Szombaton sikerült némi bokaszalag-sérülésre szert tennem, így nem nagyon tudtam a fiaim után szaladgálni. Ők azonban annál inkább szét tudtak szaladni 5 perc munka után, magamra hagyva a megoldandókkal, miközben én is szerettem volna még az utolsó órákat kihasználni. Gondolom búcsúztak lélekben a tábortól, s ezt meg is értem. Itt még nem volt semmi gond. Ám amikor a harmadik átszervezés után végre megtaláltuk a megfelelő módot az Újhelybe jutásra, és ezt elmondtam nekik, bennük már kezdett kialakulni a feszültség. És amikor újra szétszaladtak, pedig már indulniuk kellett volna a buszhoz, ami kb. 2 óránként jár, bennem is kezdett. Ugyanakkor megfigyeltem, hogy ez a feszültség nem a sajátom, mástól vettem át. De ez a megfigyelés csak egy halvány gondolat volt - ahhoz kevés, hogy uralni tudjam a helyzetet. Később a vasútállomáson Csabimat újra hatalmába kerítette az idegesség, majd a hosszú vonatút alatt többször ismét felütötte a fejét. Itthon aztán, mivel az otthonomat nem abban az állapotban találtam, amire számítottam (a virágaim teljesen kiégtek az ablakban pl.) és igen tikkadt voltam, meg a lábam is meglehetősen fájt már, percekre engem is hatalmába kerített az indulat, amikor a fiaim nem igazán tették a dolgukat. Szóval nem voltam a helyzet magaslatán. 2 hete először ismét kiabáltam a fiúkkal, és nem a legmegfelelőbb szavakat használtam. Ugyanakkor mélységesen bántott, hogy ilyen pillanatok alatt semmivé foszlik az egész csoda, ami az elmúlt napokban körülvett minket. Hirtelen elhallgattam, s némi gondolkodás után kiadtam az előttünk álló év jelszavát:

ŐRIZZÜK MEG BÓZSVÁT!

Őrizzük meg Bózsvát a szívünkben, viselkedésünkben! Őrizzük meg azt a lelkületet, azt az élethez és embertársainkhoz való hozzáállást, ami ott természetes! Bózsva egy darabka Mennyország. Bózsva különleges hely. Csodálatos természeti környezetben, mely önmagában is elcsitítja a ember elméjét, s érezhetően angyalsereg veszi körül és védi a Gonosztól. Még ha sikerül is a Sátánnak időnként valami bajt hozni az ott lévőkre, az angyalok ezt is tompítják, visszájára fordítják. Bózsván az emberek nagyon közel vannak az Úrhoz, ott természetes a szép szó, a segítőkészség, a tapintat, az odafigyelés, a szeretet, a vidámság, a jóindulat, a megértés, a türelem. Mindazok a kincsek, amik a Világban kiveszőfélben vannak. Ezt kell tehát megőriznünk a lehető legtovább, hűségesen magunkban. S ha sikerül, akkor könnyebb lesz a következő táborozásig tartó idő, minden kihívása ellenére, akkor könnyebb lesz egy boldog otthont teremteni magunk körül, s ami talán a legfontosabb: ebben a szellemben puszta létezésünk már egyfajta evangelizáció. Az emberek persze bolondnak néznek majd minket, de az Egyes Ember szomjazza a jó szót, a megértést, a szeretetet, s az életét mentheti meg, ha mi a bózsvai lelkülettel fordulunk felé. 
Én ezt a mondatot felírom elmém mestergerendájára, s igyekszem majd ezzel a mondattal figyelmeztetni a fiaimat (s ha kell magamat), ha eluralkodna rajtuk (vagy rajtam) a békétlenség, keserűség, elégedetlenség szelleme.

Őrizzük meg Bózsvát a következő találkozásig!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése