Na ez aztán az őrületes téma! Először is szebbnél szebb képeket, ötleteket láthatunk a neten. Másodszor nagyon könnyű engedni a csábításnak és túlzásokba esni. Mindenesetre azt gondolom, ha már családos vagy, ez kb. 3 éves kortól már a gyerek bevonásával is történhet. Így időigényesebb és az eredmény valószínűleg kissé eklektikus - de mindenképpen vidám perceket jelent és egyedi, ám meghitt látványt eredményez. Találtam a neten egy nyomtatható, gyerekekkel elkészíthető fűzért, színes és színezhető változatban is. Utóbbi nagyon praktikus, ha esős napok jönnének és a gyerkőc szenved az unalomtól - garantáltan leköti minimum fél órára, szerencsés esetben többre.
Papírhópelyhekkel is díszíthetünk közösen, ehhez itt találtok sablont. Nekem ez utóbbi azért is tetszik nagyon, mert egész télen díszítheti az ablakot és szépséges hangulatot tud varázsolni egy kevésbé szép, latyakos, sáros, szürke városi januárba vagy februárba is. És ez is egy filléres, ámde annál látványosabb és kratívabb dekor, ami szintén maradhat egész télen is akár.
Hogy függetlenül az elüzletiesedett karácsonytól mennyire fontos a lakás feldíszítése, azt igazán csak vasárnap este értettem meg. A hét közepén felhoztuk a pincéből a karácsonyi/adventi dekorációkat rejtő dobozokat, hogy közösen díszítsünk a gyerekekkel és időben elkészüljünk vele. Persze, szokás szerint megint időzavarba kerültem, a dolog halasztódott másnapra, majd a következőre. Amikor aztán begurultam valami rendetlenkedésén, trehányságán a fiúknak és nagy garral közöltem, hogy nem érdekel az egész hülyeség, ez a dekormánia csak plussz munka és fölösleges teher minden évben, megy a cucc vissza a pincébe, mert nekem elegem van. Ezek után a kisebbik elment az apjához, a nagyobbik megtorpedózva (mint azóta kiderült egy ideig utolsó) gyerekmentes hétvégémet, itthon maradt. Nagy duzzogva persze fedíszítettem a lakást - az itthonlévő jelentős segítségével. (Tényleg sokat segített, egészen nagyfiúsan). És vasárnap koraeste hazaért a kicsi és úgy lépett be az ajtón, hogy ragyogott az arca a bodogságtól: "Tudtam, tudtam anya, hogy mégse viszed őket vissza a pincébe!!"
Este pedig, amikor az első gyertyát meggyújtottuk a koszorún, önként jelentkezett, hogy saját szavaival imádkozzon. És bizony nem tudtam, sírjak, vagy nevessek a meghatottságtól, mert az ima jelentős része arról szólt, hogy mennyire köszöni a JóIstennek, hogy megváltoztatta a szándékomat és rábeszélt, hogy legyenek díszek, és most milyen szép minden, és milyen jó itthon. És hogy fények is vannak mécsesek és égősorok, az is jó.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a műfenyő girlandok, amiket használok már kamaszkorba léptek, kb 12-14 évesek lehetnek. A rájuk aggatott díszek több év alatt készültek sajátkezűleg, vagy kaptuk ajándékba, csak kevés olyan van, ami bolti szerzemény. Nem az ára teszi ezeket sem kedvessé.)
Idén nem készültek még képek a feldíszített lakásról, de találtam néhány tavalyi fotót - hátha inspirál kicsit :) Kissé homályosak - mentségemre legyen mondva, hogy hajnali fél 5 tájban készültek a telefonommal.
Papírhópelyhekkel is díszíthetünk közösen, ehhez itt találtok sablont. Nekem ez utóbbi azért is tetszik nagyon, mert egész télen díszítheti az ablakot és szépséges hangulatot tud varázsolni egy kevésbé szép, latyakos, sáros, szürke városi januárba vagy februárba is. És ez is egy filléres, ámde annál látványosabb és kratívabb dekor, ami szintén maradhat egész télen is akár.
Hogy függetlenül az elüzletiesedett karácsonytól mennyire fontos a lakás feldíszítése, azt igazán csak vasárnap este értettem meg. A hét közepén felhoztuk a pincéből a karácsonyi/adventi dekorációkat rejtő dobozokat, hogy közösen díszítsünk a gyerekekkel és időben elkészüljünk vele. Persze, szokás szerint megint időzavarba kerültem, a dolog halasztódott másnapra, majd a következőre. Amikor aztán begurultam valami rendetlenkedésén, trehányságán a fiúknak és nagy garral közöltem, hogy nem érdekel az egész hülyeség, ez a dekormánia csak plussz munka és fölösleges teher minden évben, megy a cucc vissza a pincébe, mert nekem elegem van. Ezek után a kisebbik elment az apjához, a nagyobbik megtorpedózva (mint azóta kiderült egy ideig utolsó) gyerekmentes hétvégémet, itthon maradt. Nagy duzzogva persze fedíszítettem a lakást - az itthonlévő jelentős segítségével. (Tényleg sokat segített, egészen nagyfiúsan). És vasárnap koraeste hazaért a kicsi és úgy lépett be az ajtón, hogy ragyogott az arca a bodogságtól: "Tudtam, tudtam anya, hogy mégse viszed őket vissza a pincébe!!"
Este pedig, amikor az első gyertyát meggyújtottuk a koszorún, önként jelentkezett, hogy saját szavaival imádkozzon. És bizony nem tudtam, sírjak, vagy nevessek a meghatottságtól, mert az ima jelentős része arról szólt, hogy mennyire köszöni a JóIstennek, hogy megváltoztatta a szándékomat és rábeszélt, hogy legyenek díszek, és most milyen szép minden, és milyen jó itthon. És hogy fények is vannak mécsesek és égősorok, az is jó.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a műfenyő girlandok, amiket használok már kamaszkorba léptek, kb 12-14 évesek lehetnek. A rájuk aggatott díszek több év alatt készültek sajátkezűleg, vagy kaptuk ajándékba, csak kevés olyan van, ami bolti szerzemény. Nem az ára teszi ezeket sem kedvessé.)
Idén nem készültek még képek a feldíszített lakásról, de találtam néhány tavalyi fotót - hátha inspirál kicsit :) Kissé homályosak - mentségemre legyen mondva, hogy hajnali fél 5 tájban készültek a telefonommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése