70
év – 70 nap – 70 gondolat
1.
Augusztus 17. –
vasárnap
Mesterségek
Ünnepe – vásárfia a Mamának. Holnap majd Ő
is eljön ide és valószínüleg Ö is vesz vásárfiát a lányának
vagy az unokáinak. Ugyanaz a vásár két különböző
szemüvegen át nézve. Ugyanazon érem két oldala: Anya és lánya.
2.
Augusztus
18. –hétfő
Anya
olyan kis bamba tud lenni néha: ott áll valami előtt
és annyira koncentrál rá, hogy észre sem veszi. Keresi a
kedvemért/kedvünkért az árusokat, ott áll előttük
és annyira meg akarja őket
találni, hogy nem leli.
3.
Augusztus
19. - kedd
Ma
munka (iskolai WC-k - melyek mellett a vasúti toalettek illatozó
budoárok - takarítása) közben az jutott eszembe, milyen jó
lenne, ha bejönnél hozzám, és látnád, hogy milyen szépen
megcsináltam, milyen tisztaság van és jó illatok. És büszke
lennél rám, mert nem csak jól csináltam meg, nem csak elvégeztem
a feladatomat, hanem szívvel-lélekkel, Mennyei Atyánk még nagyobb
dicsőségére.
És elégedett lennél, hogy nem volt kárba
veszett, elfecsérelt
erő,
amit a nevelésemre áldoztál, mert ugyan nem vagyok „nagy ember”,
de talán közelítek már az Emberhez. És ez főként
a te érdemed. A munka szeretetére neveltél minket. Köszönöm.
4.
Augusztus
20. – szerda
Anyám
jóérzésű,
szíves ember. A másik ember mély gondolatai, érzelmei
megindítják, a másik ember szívfájdalma könnyeket csal a
szemébe.
5.
Augusztus
21 – csütörtök
Anya
leül a földre a lányával játszani. Anya leül a földre a fiával
játszani. Gurulnak a labdák, kisautók, kis traktor, vonat…
Azután a lánya és a fia már mással játszanak.
…Nagymama
leül a földre az unokájával játszani. Nagymama fáradt a sok
munkától, az Élettől,
bokája feldagadva, a hangja is fátyolosabb már mint 35 éve, de
gurulnak a kisautók.
...És
a két kisgyerek játszik és élvezi.
6.
Augusztus
22. – péntek
Anya
puha, meleg és mindig jószagú.
7.
Augusztus
23. – szombat
Anya
teljesen más ritmusban él, mint én. Szinte sosem találkozunk az
időben.
De a szívünk… a szívünk azt hiszem egy ritmusra ver.
8.
Augusztus
24. – vasárnap
Vajon
amikor én kicsi voltam – mondjuk akkora, mint a Kicsik – Anyának
is a szombat és a vasárnap voltak a legfárasztóbb napjai a
hétnek? Egyáltalán volt vasárnapja, ünnepnapja a szó klasszikus
értelmében? Egy Valódi Anya mikor pihen?
9.
Augusztus
25. – hétfő
Ma
terítőket
és táblafüggönyöket vasaltam, s miközben – egyéb eszköz
híján – egy vizespohárból fröcsköltem a vizet az anyagra,
eszembe jutott anyám anyja, aki fiatalon a követségi terítőket
vasalta a barátnőjével.
Vidáman. Bérbe. És egy töredék másodpercre megéreztem őt,
a nagymamámat.
10.
Augusztus
26. – kedd
Ma
füttyszót hallottam az utcán, örömmel megfordultam, de nem
láttam Őt. Dehát
így csak anya fütyül, senki más. Pedig jó lett volna megölelni.
11.
Augusztus 27. –
szerda
Még
jobb lenne most egy kicsit ágyban maradni ezzel a csúnya
meghűléssel,
de úgy, hogy anya ott ül az ágyam szélén és babusgat: teát
készít, mesét olvas, fogja a kezem. Mint kislány koromban, amit
csak tudok - de sajnos nem emlékszem rá. (Első
elbőgés)
12.
Augusztus
28. – csütörtök
Megkértem
anyut, hogy majd jöjjön be az iskolába megnézni a területeimet
és legfőképp
a virágaimat. Tudom, hogy tetszeni fog neki is, tudom, hogy ennek
majd hangot is fog adni. Már előre
lubickolok a sikerben. Mert anya szereti a szépet és értékeli a
másik ember jóra való erőfeszítéseit.
13.
Augusztus
29. – péntek
Ma
több, mint 12 órát keményen dolgoztam. Betegen. Leghőbb
vágyam volt elmerülni egy kád meleg vízben és felhívni
telefonon anyámat.
14.
Augusztus
30. – szombat
Anya
és a következetes nevelés. Nem kell a gyerekeknek annyi játék,
de azért 2-3 játékot – Ákos szülinapja előtt
1 héttel – át akar passzolni a Kicsiknek csak úgy, soron kívül.
15.
Augusztus
31. – vasárnap
Anya
holnap várja a fogorvos után a hívásomat. 40 éves vagyok, és
magam is anya, talán felnőtt
is és anya még mindig aggódik értem, ha bajban vagyok, vagy
betegeskedem, és együtt
érez velem. Anya még
mindig ANYA. Azt hiszem ez olyan betegség, amiből
nem lehet kigyógyulni.
16.
Szeptember
1. – hétfő
Anya
gyönyörűen
tud kézimunkázni és a szépérzéke, ízlése is megvan hozzá.
Alig várom, hogy én legyek 70 éves: két öreg nagymami majd
együtt varrogatunk, hímezünk és horgolgatunk finom tea mellett,
hosszú őszi
délutánokon.
17.
Szeptember
2. – kedd
Anya
már megint mást csinált ahelyett, hogy átjött volna hozzám.
Anya folyton mást csinál, ha pedig véletlenül nem, akkor azt
várja tőlem,
hogy én se.
18.
Szeptember
3. – szerda
Anya
kb. annyit ért a számítógéphez, internethez, mint én az
ezotériához,
meg a többi „hókusz-pókuszhoz”, amit Ő
komoly szinten tanult. Viszont ezt nem lehet megmondani neki, mert
akkor kiborul, és állítja, hogy mi hülyének nézzük. Ha meg azt
mondom, nem érek rá beszélgetni, akkor azért sírja el magát,
mert őrá
soha senki nem ér rá, csak ő
kell, hogy mindig a rendelkezésünkre álljon. Csak az a gáz, hogy
annyira érzékenyek a receptorai, annyira jó a hallása a ki nem
mondott szavakra is, hogy bármilyen udvariasan próbálok kihátrálni
az ilyen kényelmetlen helyzetekből,
bármennyire is vigyázok, hogy mit mondok ki, megérzi, hogy valami
nem stimmel. Hihetetlen, mennyire nem lehet előle
semmit eltitkolni: egyszerűen
a vesékbe lát, azt a gondolatomat is ismeri, amit még én sem.
19.
Szeptember
4. – csütörtök
Anya
– szeretet – szív – virág – harmat – hajnal – fény –
Krisztus – Isten. A gyermek Isten ajándéka a szülők
számára. Tény. Így azonban mondható, hogy az anya a Gondviselés
ajándéka a gyermek számára.
20.
Szeptember
5. – péntek
Nem
emlékszem, hogy kisgyermekkoromban láttam volna anyámat fáradtnak,
kimerültnek. Jó lenne tudni a titkát, hogyan tudott mindig szívből
mosolyogni.
21.
Szeptember
6. – szombat
Mustáros-vajas
kenyér… A világ legfinomabb csemegéje. (Torkos nyuszi) Hátunkat
a meleg kályhának vetve, kint már sötétlik a téli délután,
anya és én mustáros kenyeret eszünk, apát várjuk haza és nincs
nálunk boldogabb a föld kerekén... (Második bőgés)
22.
Szeptember
7. – vasárnap
És
amikor rágóztunk és jó hosszan kihúztuk a rágót a szánkból?
Apu hogy utálta! Azt mondta, gusztustalan és holmi
hajbaragasztással is fenyegetőzött.
De mi olyan jól szórakoztunk!
Később
anya bevallotta, hogy tényleg gusztustalan lehetett.
23.
Szeptember
8. – hétfő
Anya
szépsége. (Hogyan fogalmazzam, hogy ne bántsalak meg? Az emlékeim
közt kutatok, értsd jól!) Csodálatosan szép fiatalasszony
voltál. Légies, könnyed (Hogyan lehet 1 pár tűsarkú
cipőt
több mint 10 évig hordani úgy, hogy nem lesz viseltes? Érte
egyáltalán a lábad a földet?) Emlékszem az aranysaruidra. A
boltra is, ahol vetted. A tündérek - hacsak nem meztéláb, vagy
csizmácskában járnak – viselnek ilyet. Amikor kibontottad a
hosszú gesztenyevörös hajadat, az olyan volt, mint egy táltos
sörénye. És a szemeid! Az külön fejezet, a kezeddel együtt.
24.
Szeptember
9. – kedd
Anyám
szeme. Anyám szeme valószínűtlen,
a kék és a szürke határán valami egész különös árnyalat.
Gyönyörű.
Gyönyörű
a tekintete. Mert a szeméről
mást nem tudok mondani – persze hosszú szempillái vannak, jól
tudja sminkkel hangsúlyozni, de ez nem fontos. Hanem a tekintete! Az
megfoghatatlan. Megint
csak a tündérek
világába visz. Amilyen hideg és zárt tud lenni, távolságtartó,
kimért, rossz esetben lesajnáló, de legfőképpen
hideg, szinte jeges. Az emberben szó szerint meghűl
tőle
a vér. De ha arra néz akit szeret, akkor bársonyos, símogató,
édes, ölelő
tud lenni ugyanez a tekintet. Úgy tud nézni, hogy az ember azt érzi
beleolvad a tekintetébe. Alapjáraton szelíd, kissé szomorkás a
tekintete – aki csak úgy a szemébe néz azt hiszi, boldogtalan.
De én láttam a szemét kacagni is. Csak… az nagyon régen volt…
Mostanában néha bizonytalan, segítséget, megerősítést
kérő,
máskor kemény és határozott a tekintete. De legtöbbször –
sajnos – csak fáradt. És sokszor azt mondja csodálkozva és
csalódottan a Lélek, ahogy kikukucskál a szem nevű
ablakon: „Ez a világ?”
25.
Szeptember
10 – szerda
Anyám
keze. Anyám keze a legszebb, legfinomabb, legnőiesebb
kéz a világon. Formás körmök, kecses ujjak. Anyu még rágyújtani
is úgy tudott annak idején, hogy az felemelő
látvány volt. Olyan a keze, mint egy balerina, bármit is csinál
éppen. Bármilyen kemény munkát végez, azt annyi eleganciával,
bájjal és kellemmel teszi, hogy az hihetetlen. Az ő
keze hercegnő.
Az enyém parasztasszony. Neki tenyere van, nekem markom.
26.
Szeptember
11. – csütörtök
Emlékszem,
ahogy ribizlit pucoltunk a konyhaasztalnál ülve a Váci utcában.
Meleg volt, nyár és anyu nem ihatott. Csodálatos orvostudomány,
mely kiszárítja a várandós kismamát, mert dagad a lába! Hogy
szenvedhetett szegény de mégis milyen hősiesen
kitartott a gyermekéért. Igazi, fegyelmezett anyuka.
27.
Szeptember
12. – péntek
És
a cukros-sós főtt
krumpli? Arra emlékszel még? Elég izgalmas, új ízt sikerült
kikísérletezni. Igazi gasztronómiai csoda!
28.
Szeptember
13. – szombat
Meseolvasás.
Nagyon szerettem azt nézni, milyen szépen mozognak ajkaid, milyen
ritmusosan érnek össze, majd nyílnak szét újra. Nagyon jó volt.
Talán ez az, amit egy az egyben átvettem, hogy csecsemőkortól
mesét kell olvasni a kisgyermeknek. Mert a mesék világából
táplálkozik az emberi szellem és nő
valóban nagyra – függetlenül történelmi kortól, helytől
vagy életmódtól.
29.
Szeptember
14. – vasárnap
Ma
nem jut eszembe semmi. Csak az, hogy szeretlek és hálát adok az
Istennek, hogy te vagy nekem. De azt hiszem ennyi elég is…
30 .
Szeptember
15 – hétfő
Szeretnék
több minőségi
időt
tölteni veled. Nem csak telefonon beszélgetni érdektelen
fölösleges dolgokról, hanem valóban együtt lenni. Mert
megbocsáss, de hogy a tv-ben milyen híreket mondanak be, és milyen
rémségeket mutatnak, az számomra érdektelen. Valóságtartamuk
kétes, változtatni rajta nem tudunk. A minőségi
idő,
az lenne fontos! Mikor imádkoztunk pl. együtt legutóbb te+én?
Mikor hallgattunk együtt zenét? És az unokáiddal imádkoztál
már? Mikor sétáltunk együtt a természetben?
31.
Szeptember
16. – kedd
Amikor
pici voltam, bárányhimlős,
anya egész nap ott ült az ágyam szélén és hintőporos
ujjbeggyel cirógatta, fújkodta a viszkető
hólyagokat, hogy ne szenvedjek annyira. Nem állt fel mellőlem
napokig. Nem evett, nem ivott, nem volt WC-n, semmilyen más
életfunkciót nem mutatott, csak hogy engem ápolt. Én így
emlékszem.
32.
Szeptember
17. – szerda
Az
első
emlék életemből,
hogy állok a szoba közepén, hátulról rám süt a délutáni nap
és én meg vagyok döbbenve. Olyasmi érzés volt, mintha akkor
ébredtem volna. De hogy kerülök én ide?? Anya és apa persze
öröktől
fogva vannak és lesznek, mindig ugyanúgy, mint abban a pillanatban.
De én? Honnan jöttem és hol vagyok? És mit keresek itt? Minden
bizonytalan. Csak anya biztos. Meg apa.
33.
Szeptember
18. - csütörtök
Amikor
kicsi voltam, apu elvitt néha magával ide-oda. BNV-re, a
Városligetbe, esetleg a Vidámparkba. Nagyon élveztem, nagyon jó
volt, ezek szép emlékek. De legjobb az egészben mindig az a
símogató érzés volt, hogy anya vár minket haza.
34.
Szeptember
19. – péntek
Amikor
az öcsém megszületett – végre lett „kistepsvérkém” -, apu
felvásárolt egy egész virágüzletet. A kardvirágokra és a
rengeteg nefelejcsre tisztán emlékszem. És akkor hazahoztuk anyát
és a Rolit a kórházból és anya felvette a gyönyörű
halványzöld virágos, fodros, földigérő,
szupertündéries pongyoláját és beült a kistestvéremmel a
virágok közé és gyönyörű
volt!
35.
Szeptember
20. – szombat
Holnap
együtt töltjük a napot: anyu, a Kicsik meg én. Meg lehet, hogy
apu is. Én találtam a programokat. Előre
élvezem, bár egy kicsit félek is, hogy nehogy valami kis hülyeség,
félreértés, rossz hangsúly belezavarjon. Merthogy a Sátán
működik,
mint tudjuk. Istenem add, hogy szép legyen!
36.
Szeptember
21. – vasárnap
Megvesszük
a zsámbéki házat és összeköltözünk jó? Természetközeli
életet fogunk élni, összhangban a Teremtővel.
Szeretlek. Sok
mindenért, de most
éppen azért, mert belém ültetted a természettel való harmónia
utáni vágyat. Vagyis azt Isten ültette belém, de te, mint jó
kertész öntözgetted, pátyolgattad, míg szárba nem szökött.
37.
Szeptember
22. – hétfő
Az
Anyaság az egyetlen valódi hivatás egy nő
számára. Ezen kívül csak az Istennek való szolgálat adhat
teljes életet egy nőnek.
Az Anyaság a természetbe való beolvadás. Az évszakok körforgása,
a ritmus, az energiák áramlása. A Szeretet átörökítése.
Viselkedni nem mind viselkedünk tökéletesen, sőt
jól sem. Hibázunk. Sokszor és sokat. Elfáradunk, veszekszünk,
megbántódunk, néha felülkerekedik bennünk az önzés… Emberek
vagyunk. De a Szeretet, az Isteni Szeretet morzsája – s a morzsa a
kenyérrel egylényegű
- csak bennünk van és mi adjuk tovább. Ez a Valódi Hivatásunk.
38.
Szeptember
23. – kedd
Te
nem lehetsz beteg! Neked már nem jár több szenvedés, nem jár
több könny – hacsak nem öröm csalja a szemeidbe.
39.
Szeptember
24. – szerda
Néha
nagyon fárasztó vagy a számomra, sőt
olykor idegesítő.
Van hogy megsértődsz,
mert türelmetlen vagyok veled – pedig ha tudnád, hogy olyankor
épp fegyelmezem magam, mert ordítani szeretnék ott legbelül, hogy
„anya, ne légy már ilyen!!!!!” Néha azonban – ahogy múlnak
az évek feletted, ahogy fehéredik a hajad – olyan édes és
aranyos vagy, olyan mosoly-csalogató, mint egy ártatlan kisgyermek.
Úgy símogatnálak meg olyankor, mint Ákoskát szoktam. Talán
remélhetem, hogy ez azt jelenti: az öregkor bölcsessége a
gyermekivé visszatisztuló lélek?
40.
Szeptember
25. – csütörtök
Én
a gyereked vagyok, te az anyám vagy. Örök felelősség,
feloldhatatlan kötelék, életre szóló adósság. Te mindig
előttem
jársz, de mindig kicsit hátra – rám – is figyelsz, hogy ne
vétsem el a lépést. Egy kicsit mindig alárendelted vagyok, egy
kicsit mindig irányítasz. Egy kis ellentét mindig feszül köztünk.
És „nemértemek” is mindig vannak és lesznek.
De anya vagyok
és te anya vagy. Sorstársak vagyunk. Hasonló cipőkben
járunk, csak némi időbeli
eltolódás van köztünk. Amit tegnap nem értettem benned, ma
megértem, mert nekem is van gyermekem. Amit ma nem értek benned,
holnap megértem – örökké Egy vagyok veled.
41.
Szeptember
26. – péntek
Péntek
- a bűnbánat
napja. Sokszor bántottalak, talán olyan is volt, hogy szánt
szándékkal. Nem tudom már. Egy biztos, hogy sosem érdemelted meg.
Egyetlen Anya sem érdemel mást soha csak kézcsókokat.
Mindenkitől.
A gyermekétől,
természetesen. A férjétől
is, hisz gyermekei anyja. A szüleitől
is, hisz neki köszönhetik a nagyszülőség
boldogságait. A társadalomtól is hisz ő
neveli a jövőt.
Bocsáss meg minden rosszért, akkor is ha az csak egy gondolat vagy
múló indulat volt és esetleg nem is tudsz róla.
42.
Szeptember
27. – szombat
Nevetséges,
hogy szomszédok vagyunk és napokig nem találkozunk! Pedig annyi
dolgunk lenne együtt. Közös dolgok…
43.
szeptember
28. – vasárnap
Bosszant,
hogy nem jöttél el a búcsúra. Kit érdekel a hajmosás ilyenkor?
A lényeg, hogy jó időben,
jó helyen együtt legyünk. Nem történt semmi különös –
mondjuk lemaradtál egy jó, bár kissé hosszú prédikációról –
de jó lett volna ha ott vagy. Ha hallod pl. ahogy egy idős
néni megköszöni nekem, hogy a gyerekeim olyanok, amilyenek.
44.
Szeptember
29. – hétfő
Ne
aggódj értem/értünk annyit. Hidd el, hogy biztonságban vagyunk,
jó kezekben vagyunk, hiszen Isten tenyerén élünk. Igaz a Sátán
működik,
de csak annyi ereje van, amennyit mi adunk neki. Pl. negatív
érzelmekkel – amilyen az aggodalom is. Ha baj van, tudni fogod.
Légy nyugodt mifelőlünk
– legyen béke a lelkedben – mi itt 6-an élünk együtt: a
gyerekek, én és legfontosabbként Jézus. „Ne aggodalmaskodjál,
nézz Istenedre fel!…”
45.
Szeptember
30. – kedd
Megint
ugyanaz a kérdés: te hogy csináltad? Hogy csináltad, hogy mindig
rend volt otthon, tisztaság, rendes ruha, stoppolt zokni, ennivaló,
mese, játék - és nem haltál bele a fáradságba? Sőt,
emlékszem, te rengeteget olvastál is, csak azt nem tudom mikor,
mert képtelenség, hogy lett volna szabadidőd.
46.
Október
1. – szerda
Szeretlek.
Szeretlek etetni. Szeretem a bájos ügyetlenségeidet. Büszke
vagyok rá, hogy tanácsokat kérsz tőlem
a háztartással kapcsolatban – ugyanakkor meg is döbbentesz
mindannyiszor, mert ha nem tudod, akkor te hogyan csináltad?
Szeretek rád gondolni. Ha csak annyi is jut eszembe naponta többször
is, hogy: „Anyám. Van.” Jó hogy vagy. És jó tudni, hogy
mindig velem leszel.
47.
Október
2. – csütörtök
Ezzel
nem illik foglalkozni, pláne sok-x-edik szülinapkor nem, de nekem
ma ez jutott eszembe veled kapcsolatban. Szóval… Az Anyák csak
azért halnak meg, hogy a gyermekeik számára kényelmes helyet
készítsenek a Mennyországban, s repeső
szívvel oda hazavárhassák őket.
48.
Október
3. – péntek
Anya
nagylelkű,
néha túlságosan beszédes, vagy csak más érdekes számára s
számomra. Többnyire zavarba ejt gondolatainak rugalmas, friss,
kísérletező
kedve.
49.
Október
4. - szombat
Ma
annyi dolgunk volt, hogy nemhogy rád gondolni, de egyáltalán
gondolkodni nem nagyon volt időm.
Te hogy csináltad, hogy sose voltál időzavarban
és mindig rend volt körülöttünk?
50.
Október
5. – vasárnap
Ki
sem látok a fejemből,
teljesen le vagyok lassulva, de tudom, hogy vagy, így sosem vagyok
teljesen egyedül.
51.
Október
6. – hétfő
Sok
minden kering most a fejemben Veled kapcsolatban, de többségük nem
lényeges gondolat. Kivéve kettőt,
melyek valahol talán össze is függenek. Tehát:
A világ legjobb szülei az enyémek, mert mindent megtettetek értem,
amit csak képesek voltatok. Sok
mindenre megtanítottál
te és apu – és sok
mindenre nem. De talán
a legfontosabb két dolog, amiért örök hálával tartozom, hogy
megtanítottátok nekem a munka szeretetét, becsületét, és hogy
megtanítottátok nekem a másik ember iránti tiszteletet, Isten
teremtménye iránti tiszteletet, a vezető,
az idősebb,
a nagyobb tudás iránti tiszteletet. Köszönöm. Ezek által a
kincsek által egész a világom, az életem.
52.
Október
7. – kedd
Az
elején azt hittem, ez jó ajándék lesz és egyszerű,
hiszen minden nap gondolok rád, többször is, csak le kell írni,
mikor eszembe jutsz. Csakhogy nem rád kell gondolnom, hanem rólad
gondolkodnom. Van-e valakiről
is 70 koncentrált gondolatom. Figyelek-e bárkire is annyira, hogy
legyen? Egyáltalán tudom-e kiről
gondolkodom? Ismerlek-e? Persze. Hiszen az Anyám vagy. Csakhogy ez
nem jellemvonás vagy szokás, hanem a hivatásod. De ki vagy te?
53.
Október
8. – szerda
TE
mindenképpen meg akarsz MINKET kímélni azoktól a feladatoktól,
melyek TÉGED fárasztanak.
54.
Október
9. – csütörtök
Anya
és az ezotéria. Még sosem válaszolt arra a kérdésre, hogy
tulajdonképpen mi is az és a szótárban sem találom. Így csak
sejtés, hogy jól használom. Ha hasonló dolgokra kérdezek rá,
sokszor ideges lesz és elzárkózik a beszélgetés, különösen a
vita (eszme-csere) elől.
Nem értem, mert valójában hatalmas tudásanyaggal kell, hogy
rendelkezzen, hiszen folyamatosan képezi magát.
55.
Október
10. – péntek
Anyuval
hitről,
vallásról sem igazán jó beszélgetni, pedig rengeteg érdekes
dolgot tud. Csakhogy elég rugalmatlan e tudás „felhasználásában”.
Többnyire azzal bújik ki az ilyen beszélgetések alól, hogy nem
akarja a hitemet (vagy a Petra hitét) összekuszálni. Pedig az ha
van, és ha valódi, akkor senki által nem összekuszálható. De
vajon miért gondolja, hogy tévedhetetlen? Vagy a tanárait tartja
annak? És miért nem szereti a pezsgő,
forró vitákat, melyekből
mindenki gazdagabban kerül ki: vagy egy új eszmével, vagy saját
hitének megerősítésével
gazdagabban?
56.
Október
11. – szombat
Anyu.
Anya. Édesanya. Anyuka. Mama. Mami. Szülőanya.
Szüle. Édes Szülém. Szüle – szülés – születés.
Kiszakadás. Elszakadás. Robbanás. Misztérium. Transzcendens
esemény. Isteni esemény. A teremtés folyamatának csúcspontja.
Egy villanás, mikor a világok átjárhatóak lesznek.
57.
Október
12. – vasárnap
Folytatva:
Amikor születünk, kiszakadunk Istenből,
s ahogy a kisgyermek „fejlődik”,
úgy távolodik, úgy lazul az átjárható, közvetlen kapcsolat
Isten és közte. Amikor szülünk, ”módosult tudatállapotba”
kerülünk – azaz néhány másodpercre megnyílik az ég, és
ismét Istenhez kapcsolódunk.
58.
Október
13. – hétfő
Én
még őszinte
ember voltam, ordítottam, toporzékoltam: hagyja az apu ingjét
másra, velem beszélgessen, míg „nyalom” a lakásom!
59.
Október
14. – kedd
Rémület!!!
A fejemben készen van az ajándékod, szinte aprólékosan
kidolgozva, de a valóságban még hozzá sem kezdtem! Már megint
nem leszek kész időre.
Nem baj, majd megkapod karácsonyra, a karácsonyi ajándékot meg
majd húsvétra…
60.
Október
15. – szerda
”Nem
baj kisfiam, majd visszakapod te még ezt a saját gyerekedtől…”
De sokszor hangzott el ez a mondat. S mindannyiszor dühbe gurultam,
mert ugyan milyen anya az, aki megátkozza a tulajdon leányát?
Elteltek évek, évtizedek, a Nagyok felnőttek,
s én rájöttem, ez nem átok volt, hanem tényközlés.
Visszakapom. Talán sokszorosan is. Nekem is végig kell nézni
tehetetlenül ballépéseiket, el kell viselnem, hogy nem pont
olyanok, amilyennek álmodtam, s neveltem őket.
És el kell fogadnom őket.
Mert szeretem őket.
Ahogy anya elfogad engem. Mert szeret.
61.
Október
16. – csütörtök
Semmi
értelmes nem jut már megint az eszembe. Csak Rád gondolok. Rád
gondolok, de gondolkozni most nem tudok rajtad. Rád gondolok –
gondolatban Veled vagyok. Gondolok Rád, Veled vagyok – fontos vagy
nekem. Meg tudsz nevettetni, fel tudsz bosszantani – tehát fontos
vagy nekem. Mindig különbözőek
voltunk, s ahogy nőttem
én, úgy nőtt
különbözőségünk.
Nyilván nem az vagyok, akiről
álmodtál. De szeretsz engem s én szeretlek Téged. Különbözőségünk
dacára. És azzal együtt. A lányod vagyok. Örökösöd.
Szellemed, véredben hozott ősi
tudásod, asszony-ságod örököse. Igyekszem ezt méltósággal
hordozni, s maradék nélkül továbbadni. Tőled
az anyától, én az anya, a lányomon keresztül a jövő
nemzedékeknek.
62.
Október
17. – péntek
Hát
ez jó volt anyukám! Tündér vagy! Szóval lepukkant vagyok és le
vagyok strapálva. (?) Ilyen kedvesen gondoskodni a testi-lelki
egészségemről
azt hiszem senki más nem tudna!
Látszólag már-már zombi vagyok, de ekkor jössz te, a ginseng
lovagja és a méhpempő
felkent mestere és visszarángatsz az élők
sorába. És nincs kidumálás a sorból, mert akkor az oszlásnak
indult tyúkszememre lépsz!
63.
Október
18. – szombat
A
legváratlanabb pillanatokban tudod a legváratlanabb dolgokat
kérdezni. (Pl. milyen vörösbort szeretek?) Ez egyébként nem
igaz, mert az esetek többségében már amikor megszólal a telefon,
tudom, hogy te hívsz: a rámgondolásod gyorsabb, mint a technika.
Emlékszel, amikor több mint 10 évvel ezelőtt
friss csirkehúslevessel vártál haza kecskeméti kiruccanásunkról?
Te
magad mesélted, hogy csak „véletlen”, hogy visszafordultál a
piacon és megvetted a hozzávalókat. Ez a „véletlen” az én
gondolati kérésem volt. Minek nevezhető
ez? Telepátiának? Anyai szív megérzésének? A gondolat teremtő
erejének? Végül is vétkezni is lehet gondolatban…
64.
Október
19. – vasárnap
Annyira
sajnálom, hogy nem érezted jól magadat, pedig annyira bíztam
benne, hogy dacára annak, hogy főzésről,
ételkészítésről
lesz szó, mégis jól érezheted magad… De már a harmadik percben
éreztem, hogy vége: a falak másodpercek alatt kinőttek
körülötted és áthatolhatatlanok. Nem iszol 4 órán keresztül!
Nyilván, hogy ne kelljen WC-re menned (gyönyörű
tiszta, rendes a mellékhelyiség). Minden zavar, nem tudsz a jóra
koncentrálni – bár valóban hangos volt a gép és nagy volt az
alapzaj – többen voltunk mint előzőleg.
De nem ez volt a lényeg. Nem a sok idegen, nem a rendetlenkedő
kisgyerek és bénázó szülei, nem a keselyű-szerű
csoporttárs! A lényeg az egészség, harmónia keresése az ételek
által is, hiszen „az vagy, amit megeszel”, a szervezők
önzetlen segítségnyújtása e keresésben, a jelenlévők
jóra való törekvése, ami a túlélés. A túlélés a Föld, a
társadalmak, az emberiség, az egyes ember számára. A te számodra
is, akinek túl kell élnie a mai magyar egészségügy
betegséggyárát – lelkileg is! – mert utódaidnak szüksége
van a tapasztalataidra! Még mindig van mit átadnod, dacára annak,
hogy 40 éve tanítasz és nevelsz engem. És másoknak is adhatsz,
rengeteget, csak ne zárulj be! (Pl. mekkora dolog lenne, ha a
főzőcskézők
megismerhetnék a cékla gyógyhatását, amit te megtapasztaltál!)
65.
Október
20. – hétfő
Már
csak néhány nap van hátra a szülinapodig. Vajon át tudom-e adni
és azt tudom-e átadni majd neked, amit valójában akartam?
Mindenesetre én kaptam valamit ettől
a közel 70 naptól. Rádöbbentem, mennyire szeretlek, még akkor
is, ha türelmem viszont kevés van. Rádöbbentem, milyen
mélységekben vagy jelen most is az életemben, milyen sok
pókhálófinomságú szál köt össze veled, s hogy az élet
nehézségeinek vagy éppen örömeinek megtapasztalása által hogy
erősödnek
e szálak, s hogy nyernek új, s újabb értelmet az emlékek.
Rádöbbentem, hogy aggódom érted, hogy fontos nekem, hogy egy
boldog, testi-lelki egészséggel jellemezhető
öregkort érj meg, és hogy valahogy gyengéden megfosszalak azoktól
a merevségektől,
melyek ebben akadályoznak Téged. Rájöttem arra is mennyire
bosszant, hogy bármilyen óvatos vagyok a leghülyébb időpontokban,
a legváratlanabbul, a leglehetetlenebb okokkal tudsz úgy
megsértődni,
hogy 3 napos lelkifurdalást kapjon tőle
az ember, miközben tudhatnád, hogy soha nem tennék szándékkal
semmit, ami neked rossz, vagy akárcsak nem jó. Tehát rádöbbentem,
hogy szeretlek és remélem, mostanra, mikor ezt olvasod, Téged is
elért ez a felismerés.
66.
Október
21. – kedd
Puha
gyermekkori emlék símogatása, melyet legalább hetente egyszer
újraélek. Nem fogod elhinni mi az: a hajszárító búgása és a
frissen mosott, melegedő
haj plusz a friss pizsama keveredő
illata. Gyermekkori vasárnap esték. Ülök a nagyszobában az
ablaknál, te ott állsz mellettem, kezedben a hajszárító, fújod
borzolod a hajam. Én bámulom a hazatartó autók fényszóróinak
aranyláncát, mely beragyogja a sötétséget. Tagjaim ernyedtek a
meleg fürdőtől,
iskolanap előtti
este van. Család,
béke, nyugalom, meleg, bizsergető
és bizalomteli bágyadtság. És amikor már a Roli haját szárítod,
alig bírom a szemem nyitvatartani. Úgy zsongat a hajszárító…
Úgy körbevesz és ringat a természetes, magátólértetődő,
gondoskodó anyai szeretet…
67.
Október
22. – szerda
Annyira
bosszant, mikor osztod a gyerekeimet. „Majd az Olivér/Petra lesz
szíves ezt vagy azt csinálni és kész.” tele vannak hibával.
Mint ahogy én is, te is. Törekszenek a jóra ám még alig van
mögöttük tapasztalás. Mindent megtesznek, ami tőlük
telik, hogy EMBERek lehessenek egy közhelyesen elembertelenedett,
önző,
sátáni világban. Igyekszenek. Kissé lusták, Petra olykor (vagy
nem is annyira olykor) kegyetlen és szívtelenül hideg, de máskor
mindent megtesz és mindenét odaadja. Alakul. Mindkettő
igyekszik megtalálni a jó öntőformát
és ahhoz alakulni. Suták. De igyekszenek. A te
kinyilatkoztatás-szerű
elvárós hangvételű
közléseid azonban mindezt mintha semmibe vennék. Mintha mindezt te
nem látnád, nem tudnád. És mintha már nem emlékeznél rá,
milyen emberfelettien nehéz feladat gyermeket nevelni, s milyen
kérdéses az egész kimenetele, eredménye. Hidd el én is pont
olyan jó anya vagyok mint te: minden tőlem
telhetőt
megteszek a gyermekeimért – akárcsak te a tieidért.
68.
Október
23. – csütörtök
Miközben
kezemben szaporán jár a tű,
hallgatom a Dunán az 56-os visszaemlékezéseket. S az jut eszembe,
hisz a Kicsiknek kellett magyarázni, hogy az mikor volt: amikor
nagypapa és nagymama olyan fiatalkák voltak, mint Olivér, vagy még
fiatalabbak. Szóval az jut eszembe, milyen kegyetlen, szomorú,
elfuserált, rettenetes ifjúságot teremtett nektek a történelem.
Félelemben éltetek. Félelemben éltetek? Benne volt mindez a
mindennapokban? S ha igen, hogyan lettetek egészséges lelkületű,
becsületes, büszke felnőttek?
Hogy lehet, hogy ti bombatámadások, lánctalpak és gépfegyverek,
fenyegetettség, éhség, romok és hideg közepette nevelkedtetek és
mégsem lettetek sérült, hiperaktív, részképességzavaros,
nehezen kezelhető
gyermekek, ifjak és felnőttek?
Hogyan lehetséges, hogy tudtátok s tudjátok tisztelni az embert, a
másik embert? Lehet, hogy az a sok borzalom nyíltságával kevésbé
volt mérgező,
mint ma a csillogás, jólét és fogreklám-mosolyok mögé rejtett
agymosás? Mindenesetre tiszteletem tiéd, tiétek, egész
generációtoké. A kis, mindennapi hősöké
is, nem csak a nagyoké, a holtaké.
69.
Október
24.- péntek
Hogyan
van, hogy bármit nem értek, bármi nem arat nálam osztatlan
sikert, ha vagyok olyan hülye, hogy ezt tudomásodra is hozom,
rögtön sírógörcsöt kapsz, és 1 perc alatt eléred, hogy
lelkiismeretfurdalásom legyen attól, hogy esetleg más véleményen
vagyok mint te? Mire ez a folytonos nagy akarás, márpedigezés,
óhajtomozás? Miért kell időröl
időre
hibernálnod magadat és jégpalotád elérhetetlen magaslataiból
szózatot intézni a hevülőkhöz,
vagy csak normál hőfokon
létezőkhöz.
Olyan ez, mint a halcsontos míder volt: ájuldoztak benne, és
mindenki tudta, hogy valójában senki sem olyan karcsú, mint
amilyennek látszik, de azért befűzték
magukat az előkelő
hölgyek. Mindenki tudja, hogy valójában nem vagy fagyasztott
halszelet, mégis időről
időre
visszavonulsz e szerep mögé és ott szenvedsz, ott akarsz, ott nem
tűrsz
ellentmondást, ott nem vagy mindenki, hanem Valaki, ott erőlködsz
és sírsz fagyott könnyeket. Mond mire jó ez? Miért nem nyúlsz
el Isten tenyerén és mondod: nem akarok semmit, ami lesz, jó lesz
és ha más lesz az is jó lesz, hisz még mindig süt rám a fény…
70.
Október
25. – szombat
Elértem
a végére: holnap lesz a nagy nap. Ezt az ajándékot Neked
terveztem, a te örömödre és – nem titkolom – meghatásodra
csináltam, de azt gondolom, én nyertem vele a legtöbbet. Mint a
Szt. Erzsébet-pályázattal. Te
enélkül a 70 gondolat nélkül is tisztában vagy anyaságoddal és
emberségeddel. És enélkül is nagyon szeretsz engem. Én azonban
talán közelebb kerültem Hozzád, talán másképp nézek most Rád.
Persze ettől
még nem vagyok – sajnos – se kedvesebb, se megértőbb,
se türelmesebb, de talán jobban TUDOM, hogy mennyire SZERETLEK. Így
hát – „áldjon meg Téged az Úr”! És maradj velünk
egészségben még sokáig. Anyu… (Utolsó bőgés)