2013. augusztus 14., szerda

Szárnyas cipő

Hmmm!... Ma reggel kipróbáltam legújabb szerzeményemet: életem első futócipőjét. (Fotó majd később, mert egyenlőre nem tudom, hogyan kell a telefonomról a gépre tölteni a képeket - ilyen kis béna vagyok, de nem bánom :) ) Tegnap vásároltam - és ezzel megpecsételtem nem-elhatározásomat.
Igen: nem-elhatározás. Én nagyon könnyen lelkesedem, teljes mellszélességgel kiállok dolgok mellett, melyeket jónak és igaznak gondolok. Csak úgy lángolok, valósággal mint a klasszikus forradalmárok!!! Aztán egy-két nap múlva - de legkésőbb az első, esetleg nagyritkán a második kudarc után - kihűlök, feladom. Esetleg belefáradok, vagy jön a legnagyobb ellenség: az időhiány. Ugyanakkor azonban megvan az a "jó" tulajdonságom, hogy lelkesedésemben mindenkivel megosztom, mit határoztam el. Aztán meg a feladás után nem tudok a szemükbe nézni, azt gondolom, a hátam mögött megítélnek és van is miért, hiszen nincs bennem kitartás, elszántság. Szóval már félek elhatározni dolgokat, mert az elhatározás akkor kezd ugye működni, ha megfogalmazzuk, kimondjuk azt. De akkor lesz tanú, aki számonkérheti ami számonkérhető. Tehát kitaláltam a nem-elhatározást.
Szóval vettem egy pár futócipőt, hogy megtámogassam a nem-elhatározásomat (amit most sem írok le! ;) ), és ma reggel kipróbáltam! Csodás! Olyan könnyű, hogy észre sem venném, ha nem lenne olyan rugalmas talpa, hogy olyan érzés benne futni, mintha avaron, vagy gumi  futópályán futnék. Mintha kis beépített rugók lennének benne, szinte feldobják a lábam a talajról! Még sosem éreztem ilyet! Nagyon jó! Olyan benne kapkodni a csülkeimet, mintha szárnyai lennének a cipőnek a kérgén! Úgy érzem, mintha szélsebesen és könnyedén száguldanék - pedig tisztában vagyok vele, hogy nehézkesen, fújtatva vánszorgok csupán! De mégis boldoggá tesz, és mégis sikerélmény: legyőzni lustaságomat, több évtizedes berögzült, helytelen szokásokat, ÖNMAGAMAT! És bár küzdelem, mégis már délután vártam a holnap reggelt, amikor újra felhúzhatom a cipőt. És győzhetek! 

4 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni! Kitartás továbbra is!!! Tényleg nagy dolog több évnyi, évtizednyi szokáson felülkerekedni és valóban embert és lelket próbáló feladat.

    De "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"

    Üdv
    Sanyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Azóta megvan a cél is (az egyik), ha úgy tetszik - I have a dream!: Veled és Jánossal körbefutni a Margitszigetet - egyszer. Talán már jövőre valóra válhat, mert - ugyan gyaloglással megszakítva, de - megvan a napi 1 km! Nem vigyorog!! Ez nekem nagyon nagy dolog, és egyre jobban élvezem, kezdem úgy érezni, hogy ÉLEK!!! Újra!! Ha valamiért kimarad egy nap, már hiányzik! Ilyen rövid idő után. (Arról már ne is beszéljünk, hogy... de tényleg arról ne is beszéljünk :-) )

      Törlés
  2. Szia Timi!

    Csak így tovább. Nekem is erőt és bátorítást adsz, hogy változtassak az eddigi rossz, berögződött szokásaimom, mert "Istennel minden lehetséges!".
    Szívből köszönöm neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök nagyon, ha a saját példámmal segíthetek, jó érzés nem csak a saját hasznomra lenni, hanem többekére. :-)

      Törlés