2016. február 13., szombat

Mi Atyánk

Néha úgy érzem, hogy egy sziklán állok a viharos óceán közepén, teljesen egyedül. És amikor már annyira félek, hogy már nem félek, már csak keserűséget érzek, és a halál ízének kaparászását a torkomban, amikor már majdnem feladom, akkor történik Valami. Írhatnék giccses hasonlatokat oszló felhőkről, fénysugárról a sötétben, vagy hasonlókat, de nem. Egyszerre csak azt érzem hogy a vad és háborgó keserűségbe valahonnan bekúszik valami Nyugalom, s szétárad. Habitusomnál fogva ez dacként, összeszorított szájként ölt sokszor formát, de valójában nyugalom, békesség és tudom róla, hogy nem az enyém, hogy kívülről kapom. És elkezd dolgozni, kiutat keresni és mutatni, bennem pedig valamiféle bizalom árad szét. És eltűnik vagy legalábbis lecsendesül a vihar és az ócán sem az már ami...



Felséges Istenünk, Mindenható Urunk - értjük-e ezeket a kifejezéseket?
Felséges. Királyi, király. Uralkodó... Mi, akik a szocialista Magyarországon voltunk gyerekek és nőttünk fel, s akik felnőtt életünket a különböző színekben liberalizálgató pártok és kormányok törvénykezése alatt éljük jól vagy rosszul - mi vajon értjük-e ezeknek a szavaknak, fogalmaknak értelmét? Mi az, hogy felséges? Mit takar a fogalom? Talán vannak halvány emlékeink édesanyánk vagy az óvónéni meséiből. Őfelsége a király egy palotában él, udvaroncok és szolgák hada között, de többnyire magányosan. Minden hatalom az ő kezében összpontosul, azt csinál amit akar. Sokat és finomakat eszik, aranykupákból iszik, pompás ruhákban jár, nagyon gazdag, hatalmas kincseskamrája van, amit féltékenyen őriz. Élet és halál önkényeskedő ura. Van hogy vidám, van hogy szomorú - és ha szomorú, akkor többnyire jaj az alattvalóknak! Távoli, a pórnép számára nehezen elérhető, megközelíthető. 
Ilyen lenne Istenünk? Ha ilyen lenne, akkor képesek lennénk a reménység örömével a szívünkben szólni Hozzá? 
 És azt a szót, hogy mindenható, azt értjük vajon? Mi az, hogy mindenható? Minden, bármi a hatalmában áll? Azt csinál, amit akar? Ez szeszélyesnek tűnik. Rá is érvényesek a mennyei törvények, melyeket lefektetett? Akkor, ha Ő is alá kell rendelje magát a törvénynek, akkor miben áll mindenhatósága? Akarhatja alárendelni magát? Sokszor eszembe jut az az ostoba, bár igen logikus kérdés, mellyel ateisták szoktak érvelni a Mindenható Isten ellen: Ha mindenható, azaz bármire képes, akkor tud olyan súlyú követ (vagy bármi mást) teremteni, amit maga sem tud megmozdítani? Nyilván ez egy paradoxon, de arra mindenképpen rávilágít, hogy a mindenhatóságot nem ilyen földi fogalmakban kell keresni, Ő nem attól mindenható, hogy ha akar akkor 10 - sőt 100! - szelet csokitortát is megehet, méghozzá ebéd előtt. 
De amíg nem tudjuk pontosan meghatározni, mi az, hogy mindenható, addig vajon közelebb visz-e minket ez a megszólítás Istenhez?

Krisztusnak hála, úgy is szólíthatjuk Őt, hogy mi Atyánk. Számos nagy ajándékot kaptunk Tőle útravalóul, de ez talán az egyik legnagyobb mind közül: szólíthatjuk Őt Atyánknak!
Milyen is egy atya, egy apa?
Először is megfogható, megölelhető, a térdére lehet ülni és úgy figyelni a szavaira, vagy éppen örömteli játékban elmerülni vele. Egy apa gondoskodó, oltalmazó, erős, hatalmas, okos, fel lehet rá nézni. Egy apa sérthetetlen és magától értetődő a léte. Ezért olyan hatalmas az űr a helyén a családban, ha nincs jelen valami tragikus oknál fogva. Egy apa bölcs, szerető szívű. Egy apa bármit vállal a gyermekeiért. 
Egy jó apa dorgál is és szigorú, ha hibázunk. Szigorú, de megbocsátó, irgalmas. A mégoly tékozló fiának is megbocsát, ha az visszatér hozzá. 
Egy apát érdekli minden gyermekének sorsa. Egy apa közel van!
A mi mennyei apánk, Atyánk, Atyaistenünk megszólítható, megérinthető, megértő és jóságos - emberléptékű - hisz az embert a maga képére teremtette.

Jó az Istent atyánknak tudni, jó így megszólítani: a Felséges Úr érthetetlen távolából atyai közelségbe jön és személyesen vállal részt az életünkben.
Jó, hogy van egy Jóságos Mennyei Édesatyánk....

1 megjegyzés: