Boldog otthon - egyedülálló módra 2.

A sorozat lelkesen megírt első része utáni hosszú csend nem állt szándékomban, de mentségemre legyen mondva, hogy iskolakezdés történt az elmúlt 2 hétben. (Akinek van 6 évesnél idősebb csemetéje, az pontosan tudja, miről beszélek.) Ráadásul nem is akármilyen iskolakezdés, mert Csabi  a középiskolát kezdi ebben a tanévben, Ákos pedig 5. osztályos lett. És még szülinapoztunk is múlt vasárnap. Szóval volt feladat, program és agyzsibbasztás bőséggel. 

Kárpótlásul a héten igyekszem több fejezetet számotokra kijegyzetelni.

Második fejezet: Az igaz otthonteremtés alapjai

White folytatja az első fejezetben felvetett gondolatot az otthon légkörét illetően. Tovább boncolgatja - immáron nem (csak) mentális, hanem fizikai értelemben is. Utal arra, hogy lakásunk, házunk - vagy akár albérletünk - otthonossága elsősorban nem pénz függő. Nem a vagyonról, a luxusberendezésről van itt szó. Sokkal inkább a befektetett munkáról. A keresztény otthon legyen "tiszta, takaros, rendes", hogy a hazaérkező - vagy aki vendégként betér oda - kellemesen érezze magát. 

Kicsit talán meglepő, de sajnos még napjainkban sem idejétmúlt a figyelmeztetés a személyi higiéné fontosságára. A pozitív változást külsőnkben és otthonunkban a szerző fontosnak tartja, részben a betegségek megakadályozása miatt, részben pedig azért, hogy "otthonunk és személyünk körül legyen minden rendezett és vonzó" (nem pedig hivalkodó!). Itt tér ki arra a fontos igazságra is, hogy ha valaki megtér, és engedi a Szentlelket munkálkodni az életében, akkor annak külső (megjelenésbeli) és belső (jellembeli) hatásai is kell legyenek. 

Külön bekezdést szentel a tisztaságnak járványügyi szempontból. (Azt hiszem ez az adott korban nagyon forradalmi bekezdés lehetett, de ma sem győzzük hangsúlyozni gyermekeinknek pl. a kézmosás fontosságát.)

Kategorikusan kijelenti, hogy "a boldog otthon feltétele a rend".

Ezt talán azon olvasók, akik inkább "A zseni átlátja a káoszt" , illetve "a lakásod van érted, nem te a lakásért" jellegű hozzáállás hívei  -vagy akik egyszerűen csak nem tudják, hogyan valósítsák meg a rendet, különösen úgy, hogy az ne vegyen el időt más, fontos területeitől az életnek -, bosszantónak, netán túlzónak tarthatják. Az én személyes tapasztalatom azonban az, hogy a praktikus rend egyrészt megkönnyíti egyéb feladataink (pl. főzés, tanulás) elvégzését, másrészt a rendezett környezet békét, harmóniát, biztonságot sugall, erre hangolja az ott tartózkodókat, lehetővé teszi számukra a pihenést, feltöltődést.  (Akinek a rend kialakítása és megtartása szervezési, időgazdálkodási problémát jelent, annak ajánlom figyelmébe a Fly Lady módszert, amiről bővebben pl. itt olvashattok, és itt komoly segítséget is kaptok a kialakításához. Én is innen tanultam egyébként.)
E.G. White Felidézi bennünk Mária és Márta történetét: mindenképpen törekednünk kell egyfajta egyensúly megtartására, hogy a nagy rendtartás ne menjen Istennel való kapcsolatunk, a neki szentelt idő rovására. Semmiképpen sem tartja jónak, ha a háziasszony a család cselédjévé süllyed, hiszen nem ez a neki szánt szerepkör! Azt tanácsolja, hogy a családalapítók határozzák el már az elején, hogy... No igen... Annak idején, a házasságkötésünkkor, sőt még a tervezgetés időszakában, rengeteg ötletünk volt erre a vőlegényemmel mindkettőnknek. Volt amit megvalósítottunk, volt amit nem - amíg együtt voltunk.De az egésznek vége lett hirtelen. Váltunk. És minden tennivaló rám maradt, mindennel nekem kellett egyedül megbirkóznom.(Tisztában vagyok vele, hogy a házasságban élő anyák élete sem fenékig tejfel, és hogy a férfiak többsége khmm... mást ért rend alatt, mint mi nők(?)  De próbáltam mindkettőt, és mégis csak más az, amikor VALÓBAN EGYEDÜL MAGADRA SZÁMÍTHATSZ.) Egy válásnál/megözvegyülésnél ez a kérdés is előbb-utóbb felmerül: hogyan csináljam? Hogyan legyek egyszerre családfenntartó, háziasszony és anya is? Hogyan tartsam rendben a házat, hisz annyi a feladat és csak magam vagyok rá!
Nos a saját tapasztalataim szerint egy csonka családban hatványozottan kell(ene) érvényesülni az "egy mindenkiért, mindenki egyért" elvének. Bizony mindenekinek ki kell vennie a részét a feladatokból, bármennyire is közhelynek hangzik így elsőre (vagy sokadikra is). A mosatlant együtt csináltunk, a mosnivalót mindannyian koszoltuk, a sár is többnyire mindeneki cipőjéről pereg. Feladata is mindenkinek legyen. (És ez a jellem számára sem elhanyagolható lecke). Mindannnyiunk otthona viselje magán mindannyiunk nyomát. 

Fontos azért visszakanyarodnunk egy mondat erejéig a fejezet elejére: "Az otthon a gyermek számára legyen a legszebb hely a világon, ahol a legnagyobb vonzerőt az anya jelenléte biztosítja." A klasszikus értelemben ezt mai körülményeink között nehéz vagy éppenséggel lehetetlen megvalósítani. De mégsem kell akár egy állásban lévő egyedülálló anyának sem lemondani arról, hogy valóban vonzó módon jelen legyen gyermekei életében és az otthonukban. Főzés vagy vasalás közben remekül lehet beszélgetni, a piacrajárás akár egy kisebb kirándulás. És ott vannak még a lopott éjszakák és egyebek. Vagy minálunk pl (ez intim titok kiszolgáltatása) a reggeli 15 percek Ákossal, amikor a bibliatanulmányt olvasom, ő pedig mellém bújik és pihen még kicsit. Egyik kezemben a könyv, a másikkal a fejét simizem - és tudom, hogy nem csak én nem fogom sosem elfelejteni ezeket a reggeleket... Bármennyire is fontos a rend, a tanulás, a munka, mégis a legfontosabb, hogy mindezek közé odacsempésszük azokat a feledhetetlen pillanatokat, amik a gyermekeinket valóban boldoggá teszik, és amitől otthonunk megtelik élettel és valóban otthonná válik.

Végül a számomra a fejezetben legkedvesebb gondolat: 

"Az otthon érzetét ébren kell tartani a gyermekek szívében, hogy gyermekkoruk othonára úgy tudjanak visszatekinteni, mint a békesség és boldogság helyére, mely közel áll a mennyhez. Így amikor elérik az érettség korát, viszonzásul képesek lesznek szüleik támaszára és áldására élni."